Polgári engedetlenség: apátia és széthúzás

A szeptemberi becsengetéssel ismét elkezdődtek a pedagógusok béremelését célzó megmozdulások. A tanárok engedetlenségi mozgalma fékezett habzású: az első két tanítási napon számos intézményre kiterjedő demonstráció részben „gördülő” polgári engedetlenségbe ment át, ami azt jelenti, hogy minden héten másik napon nem veszik fel a munkát. Ezt a tiltakozási formát választotta a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium 33 tanára, ők múlt hétfőn reggel 8 és 10 óra között nem dolgoztak. Szintén hétfőn demonstrált a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium 20 tanára, ők a Nyugati téren tartottak villámcsődületet.

Az eddigi hírek alapján a következő hetekben ennyiben ki is merül a tiltakozás. A pedagógus-szakszervezetek az engedetlenségben nem vesznek részt, és nem is szólítják fel erre a tanárokat, de országos sztrájkot szerveznek, amiből ugyanakkor csak november végére lehet valami. Áttörés tehát még a láthatáron sincs: egyben ez azt is jelenti, hogy a kormány számításai ismét beigazolódnak nincs elementáris erejű felháborodás az alacsony pedagógusbérek miatt, mint ahogy egyelőre hiányzik a társadalmi összefogás is. Apátia és széthúzás ugyanakkor tapasztalható.

Miért reménykednek a tanárok a figyelemfelhívó demonstárciók eredményességében?

Miért nem vesznek részt a tiltakozásban a részmunkaidős pedagógusok?

Van-e nyomásgyakorlás azokra, akik nem vesznek részt a megmozdulásban?

Befolyásolja-e a részvételt a politikai meggyőződés?