Sosem voltam semmiféle kisebb-nagyobb érdekcsoport tagja – ennek tudja be Petrőczi Éva, hogy életében egyszer, 1986-ban szerepelt a Szép versekben, és egyéb antológiákban is ritkábban találkozhattunk a nevével. Pedig már a nyolcvanas években ismert költő volt, 1971-ben Pákolitz István mutatta be a Jelenkorban, Parti Nagy Lajossal és Németh Gabriellával közösen. A költőnő ugyanakkor elégedett, hiszen kötetek sorát írhatta, fordíthatta. Saját versei mellett jelentősek irodalomtörténeti munkái is.
Szóba került az is, hogy Ludwig Éva Alice néven született, a Petrőczy nevet csak később vette fel. Karig Sára műfordító javasolta ugyanis, hogy válasszon egy szerzői nevet, mert szerinte „Ludwig néven nem lehet az ember lánya magyar költő”. – Ez így szerintem csak az érem egyik oldala, de mindmáig nagyon szeretem Petrőczy Kata Szidónia munkásságát, nagyon sok találkozási pont is van kettőnk között. Azt leszámítva, hogy én nem vagyok komor nagyasszony, és soha nem volt fekete hajam, helyette valamikor szőke, most már őszes. Továbbá, hála Istennek, férjem nem hasonlít az ő csapodár párjához, Pekry Lőrinchez. Petrőczy Kata Szidóniáról szóló verseimnek jó részét Csörsz Rumen István zenésítette meg. Ő az én „házi Tinódi Lantos Sebestyénem” – fogalmazott a költő.
• Mennyire volt könnyű a nyolcvanas években, és mennyire az ma eljutni az olvasóhoz?
• Hogyan vészelte át a járványidőszakot, mit vár a leginkább a végében?
• Milyen volt a nyolcvanas években a Magyar Nemzetnél dolgozni?
A válaszokat és a teljes interjút a Magyar Hang május 7-én megjelent 2021/19. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
