Politúr

Átfényezzük politúrral, doktor úr! – mondta Kripácz asztalosmester, miközben guggolva, ágaskodva, kezében nagyítóval szemügyre vette a nagy kombinált szekrényt. Anyámék első házas éveik takarékosságából vásárolták; a fogantyúk, a kiskulcsos zárak körül a múlt század vége felé már kopottra öregedett. Hozzá komód, négy szék, ebédlőasztal, olcsó kanapé; ez volt nálunk a nappali szoba. Mind gyári darab, a harmincas években divatos, sima vonalak, csillogó tükörlakkozás.

Kripácz mester az Angyalföldi Bútorgyárból ment nyugdíjba, apa orvosi körzetében, a sűrű proletár környék peremén, a szakadt Szabolcs utcában lakott asszonyával, gangra ablakos szoba-konyhás lakásban. Többnyire javításokat vállalt, de tudott újat is; amikor anyámék 1958-ban a régi Standard asztali rádió helyett URH-sávos Orion világvevőt, vele négysebességes csehszlovák Supraphon lemezjátszót vásároltak, apa hevenyészett rajzai nyomán Kripácz mester gyártott zeneszekrényt.