Rántott hús

Minden vasárnap délben rántott hús került az asztalra. Az volt a fő fogás akkor is, amikor vendégek érkeztek. Az ország legkülönfélébb fertályairól jött látogatóba a rokonság. Egyszerre és sokan. Kinga anyja előző este panírozott, reggel megcsinálta a rizst és a petrezselymes krumplit, de a hússzeleteket csak közvetlenül a vendégek érkezése előtt sütötte ki. A rántott hús frissen a legjobb. Az időzítésre ügyelni kellett, a rokonok egy része hajnal óta vonaton és buszon zötykölődött, farkaséhesen érkeztek. Szerencsére ülhettek is rögtön asztalhoz. Kinga anyja boszorkányos ügyességgel egyensúlyozott a jókora tálcával a nagy asztal körül. A tálca nem fért el a terítékek között, és egyébként is akkora rántott húsokkal volt megpakolva, hogy lelógtak a tányérokról. Kinga anyja minden alkalommal kitett magáért. Senkinek nem mondta meg, hogy az efféle vendéglátásokhoz gyorskölcsönt kellett felvennie. A családi kötelékek ápolása fontos dolog.

– Mindjárt megyek – mondta Feri papa. – Még ezt megiszom.

Igazából amióta a család másik ágával megszakadt a kapcsolat, nem kellett volna Feri papának szólítani, elég lett volna a „papa”. A név, úgy látszik, véglegesen rajta ragadt. Kinga nemhogy nem tudta már fölidézni magában a másik nagyapja vonásait, annak a nevére sem emlékezett. Igaz, nem is beszéltek róla. Kinga anyja időnként emlegette azt a kurvát. Feri papa olyankor rászólt, hogy hagyja a fenébe. Ne törődjön most már vele. Ami megvolt, megvolt. Nem hiányzik senkinek az a gazember. Csak a tartásdíjat küldje rendesen. Kinga anyja nem árulta el, hogy csak hébe-hóba küldi. Nem volt kedve veszekedni emiatt is.