Riasztás

„Szemben egy csengettyűs kis mozi” (G. Dénes György: „A mi utcánk, ó, be szép” – slágerszöveg)

A doktor a kórház Semmelweis-napra ígért kitüntetésére készült, elment az óriás plázába. Két férfi-ing csak felületes nézésre egyforma, különösen a gallérok szabásán érhető tetten a divat múlása, ezt a doktornak nyomon követni nemigen volt ideje. Ezúttal is ruhatrendben jártas felesége unszolta; új inget kell vásárolni. Nyakkendőt is vegyél, a régi mind megkopott. Színházban évek óta nem voltak, a világjárvány után a most következő évad, amelyre megint bérlet után néznek. Lám, eljött az idő és az erős szándék. Nekiláttak keresgélni, hová érdemes. Újra a fehér ing ünnepélyes, jó lesz az színházba is, más színek nem járják, hétköznap még csak-csak, már ha valaki egyáltalán figyel az ilyesmire. A doktor nem rajongott a központi ünnepségekért. A néhai Semmelweis professzor évente ismétlődő szónoklati méltatása mára unalmas közhelykavalkád lett, utána a fogadási társalgás a kórház ebédlőjében ugyancsak; kérlek szépen, a kaszinótojás és a majonézes krumpli nagyon finom, merem ajánlani.

Fehér ingből az áruházban nem volt sok, a doktor mégis talált tetszőt, a fazonok elnevezése azonban zavarba ejtette; slim fit, regular fit, de gyorsan segítségre lelt egy fiatal eladólányban. Ő mindent elmagyarázott. Viselje egészséggel uram. A doktor örült, hogy hamar túlesett az egészen. Amikor a hatalmas üzlet kijáratához ért, hirtelen éles, hangos, szaggatott sípszó vijjogott fel, riasztotta az áruházat, a pláza folyosóit (tán az utcát, a várost is), az emberek felkapták a fejüket.