Segítsünk Európának!

Európa, segíts! – így szokták parodizálni a hazai ellenzék uniós politikáját annak kritikusai. És nemcsak a kormánypártiak, akik azzal vádolják az ellenzéket, hogy elárulja a magyar érdeket, hanem azok a belső kritikusok is, akik szerint az ellenzéki pártok hajlamosak a maguk munkájának elvégzése helyett kívülről várni megoldást a belpolitikai problémákra. Ebben van is igazság, s hosszan lehetne elemezni, mekkora a felelősségük ezeknek a pártoknak abban, hogy legfőbb problémájukra, nevezetesen a hazánkban létrejött autoriter rendszer lebontására ma már aligha van belső megoldás. A Magyarországgal szemben indított jogállamisági eljárás azonban azt mutatja, hogy hosszas vajúdás után az Európai Unió felismerte: neki is nagy felelőssége van ebben a kérdésben.

A jogállamisági eljárás megindítását hiba volna pusztán „Brüsszelnek”, vagyis valamiféle nemzetek feletti bürokrácia döntésének betudni. Erre kizárólag azért kerülhetett sor, mert egyre több befolyásos európai ország választott vezetése ébredt rá arra: minden kölcsönösen kedvező gazdasági összefonódás ellenére kezdenie kell valamit azzal az unió egészét érintő kihívással, amit két tagállam – Magyarország és Lengyelország – autoriter fordulata jelent. Részben azért, mert saját adófizetői előtt is el kell számolnia azzal, hogy az unió nemhogy nem akadályozta, de az eltérített fejlesztési pénzek révén gyakorlatilag finanszírozta ezt a fordulatot. Részben pedig azért, mert demonstratív fellépés híján joggal tarthat attól, hogy a példa akár ragadósnak is bizonyulhat.

• „Az ellenzék tévúton jár, ha a jogállamisági eljárás megindításából azt hallja ki, hogy Európa végre »segít«”
• „Nem szabad az ellenzéknek az uniós támogatások befagyasztása mellett érvelnie.”

A teljes cikket a Magyar Hang május 6-án megjelent, 2022/19. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!