Szindbád a nagy titokról

Mostanában mintha megelevenedni, életre kelni látnám Márai Sándor Szindbád hazamegy című könyvének Krúdyját, mintha ugyanazt hallanám naponta, igaz, nem pengővel, hanem forinttal… „A titok – mondotta bizalmas, mélyhangon Szindbád, mert e különös reggelen valóban kedve támadt élete nagy tapasztalatait közölni valakivel –, a titok, melytől a haza szenved, annyi, hogy Magyarországon minden jóravaló embernek örökké hiányzik az a négyszázötven pengő havonta, melyet vagy az elvált feleségének köteles fizetni nőtartás címén, vagy új szerelmének óhajtana elsején átnyújtani, mert a szerelem olyan, mint a villamosság: csak bizonyos légköri feltételek mellett jelentkezik, vagy duhaj ifjúkorában gyűjtött adósságait kell e részletekkel törleszteni. Sokáig számolgattam, míg végre megtudtam az igazat. Négyszázötven, ennyi az igazság.

Arthur úgy hallgatott e hírre, tágra nyitott szemekkel, mint a hód, mikor pislogva látja, hogy a vadász puskacsöve elé került.”

Ezt követően még sommás magyarázatát adja annak, mi is az oka, hogy ez a négyszázötven pengő hiányzik, majd így zárja fejtegetését: „Ezért hiányzik minden úriembernek az a négyszázötven havonta, melyet egyszerűen lehetetlen tisztességes munkával megszerezni.”

Ez a kötet nyolcvanhárom éve jelent meg először, 1940-ben, amikor már megkezdődött az a bizonyos „lokális” világháború, s nem tagadhatjuk, nyolc évtized múltán is ugyanígy hiányzik az úriembereknek csak tiszteletből nevezhető férfiúk, férjek, családapák tárcájából, családi kasszájából egy négyszázötven pengőnyi magyar forint, ráadásul aligha gondolnánk helyesen, hogy ha lenne, ha hozzájutna, nem új szerelmének óhajtaná átnyújtani. Az még talán elképzelhető, hogy a tőle elvált feleségének kellene fizetnie, kötelességből, meg hát becsületből is, ha már a gyerekek is az asszonynál maradtak.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap június 2-án megjelent, 2023/22. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!