Véleménybuborékjaikban tobzódnak az oltásellenesek

A járvány alatt tanult reflex, hogy rögtön egy métert lépünk hátra, ha valaki köhögni kezd mellettünk a buszmegállóban. Kisebb közösségben már nem tudjuk így csökkenteni a koronavírus-fertőzés kockázatát – különösen akkor nem, ha egy kollégánk vagy hozzátartozónk nem hajlandó beoltatni magát. Pont ezért, a vakcina felvétele vagy elutasítása éles vitákat generál, és a magyar társadalmat egyik leginkább megosztó kérdéssé vált azóta, hogy az oltások egyáltalán elérhetővé váltak. Az oltásfeszültség okairól két szociálpszichológus, Németh Erzsébet, a Metropolitan Egyetem professzora és Bigazzi Sára, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa nyilatkozott lapunknak.

Családban marad

A szűk családon belül általában nem okoz konfliktust az oltás kérdése. Az, hogy beoltatjuk magunkat vagy sem, mélyen értékrendbeli kérdés, és ebben az adott kisközösség összetart – véli Németh Erzsébet. Hasonló állásponton van Bigazzi Sára is: emlékeztet rá, hogy a covidjárvány nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi trauma is, ami gyászt, bizonytalanságot és stresszt hozott életünkbe. A fenyegetettségi állapotot az ember kibeszéléssel, az információk megosztásával próbálja kezelni. A megnyugváshoz létszükséglet, hogy valamiféle konszenzusra jussunk a hozzánk legközelebb állókkal – akár úgy, hogy elfogadjuk többségi társadalom által elvárt oltakozást, akár úgy, hogy együtt lázadunk ellene.

• Sikerrel járt-e az a férfi, aki 100 ezer forintot ajánlott testvérének, ha beoltatja magát?
• Honnan is ered az oltásszkeptikusság?
• Mit nem csinál jól a kormány?

A teljes cikket a Magyar Hang november 26-án megjelent 2021/48. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!