Vereség

Dubaj, Katar és a többi kis olajállam a terméketlen sivatag szélére épült felhőkarcolókkal, télisport-létesítményekkel a 40 fokos kánikulában, hivalkodó fényűzéssel ott, ahol semmi sem terem, jelképe lehetne annak, ami a világunkban fenntarthatatlan. Nincs itt ivóvíz, sem termőtalaj, csak pénz, rengeteg. Messzi földről hozatnak mindent, amit megkívánnak, áruk és bérrabszolgák tömegét, s rendeznek világraszóló sportrendezvényeket, nemzetközi konferenciákat ott, ahol minden lépés, minden lélegzetvétel mérhetetlen energiapazarlással jár. Van miből: az emírek rendelkeznek a világ kőolajkészletének egy jelentős részével, példátlan gazdagságuk forrása ennek kitermelése és elégetése. Ugyanaz, ami a klímaváltozásé.

Itt, Dubajban gyűltek öszsze tehát a világ nagyjai, hogy az emberiséget létében fenyegető klímakatasztrófa elleni intézkedésekről tárgyaljanak. Ha hiszed, ha nem, nyájas olvasó, a példásan légkondicionált termekben, felhőkarcolók tövében nem arról folyt a szó, hogy miként lehetne véget vetni az esztelen, öngyilkos pazarlásnak anyaggal, energiával. Véletlenül sem arról, hogy e menthetetlenül túlnépesedett bolygó lakói mi egyébben versenyezhetnének egymással, mint abban, hogy ki tudja gyorsabb ütemben felélni a természet kincseit: átalakítani hulladékká, hulladéktemetővé a földet és az óceánokat. Éppen ellenkezőleg, azon ötleteltek, hogyan lehetne még több energiával jóllakatni a civilizációnkat felzabáló, Világgazdaság névre hallgató szörnyeteget.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/50. számában találja. Vegye meg december 21-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!