Viktor Despotovics Orbán és a fűtetlen szülőszobákban fiadzó nyugati férfiak

Meseország királya egy őszes úr, kit mindenki becéz
(Payer András – S. Nagy István: Gedeon bácsi)

Meseországban az elmúlt héten éhkoppon maradtak a manikűrösök, merthogy hazánk polgárai mindahányan tövig rágták a körmüket, hogy vajon újraválasztják-e Orbán Viktort az állampárt elnökének. Miniszterelnökünk most is ellenfél nélkül harcolt meg a Fidesz pártvezetői székéért, és így szoros versenyben ugyan, de végül behúzta a posztot. Az elmúlt huszonhét évben tizenhétszer indult Európa erős embere a Fidesz-elnökségért, ebből tizenhatszor egyedüli induló volt az önmaga által nem minden alap nélkül utcai harcosnak nevezett Orbán.

Ehhez hasonló f(id)eszes versenyfutás volt a párt alelnöki pozícióiért, hiszen négy jelölt indult el a négy kiadó helyért. Míg az ország tárcaszerzői Orbán vetélytárs nélküli súlyos győzelmén élcelődtek, az fel sem tűnt senkinek, hogy szegény fideszes küldöttek csupán a választás napján tudták meg, hogy Novák Katalin kiadó alelnöki helyére kire kell szavazniuk, ki az az egy, aki közül választhatnak. Más pártokban több hónapos kampány előzi meg az ilyen országos tisztségek elosztását, a Fideszben ezzel sem terhelik a kongresszuson szavazó küldöttek idegrendszerét.

Nyilván semmilyen hordereje nincs, de az mindenesetre szokatlan, hogy a Fidesz olyan kongresszust tart, amelyen a vendégként (azaz nem tagként, nem kongresszusi küldöttként) meghívottak is szavazhatnak a párt vezetőjének személyére. Így tett például a magát erkölcsileg teljesen leamortizáló Nagy Feró is, akiről eddig nem volt ismert, hogy Fidesz-alapszervezeti tag, sőt pártkongresszusi küldött volna, mégis leadta a szavazatát e jeles napon.