A politikai sikerhez (is) a kemény munkán keresztül vezet az út; és Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne végezné el azt immár hónapok óta.
Publicisztika
Ettől a rémisztő gondolattól csak egy módon szabadulhatunk: bíznunk kell benne, hogy a propagandisták megint hazudnak.
Hosszú még az út a valódi demokráciáig. Ettől függetlenül néhány néző valószínűleg heveny szívszélhűdést kapott, amikor az ellenzéki politikusokat hallgatta.
Az államfői intézmény iránti közbizalom folyamatos csökkenésében aligha hibáztatható egy múlt heti sajtótájékoztató. Sokkal inkább a személyek, akik a nyomába sem érnek Göncz Árpádnak, Sólyom Lászlónak, Mádl Ferencnek…
Ha én szegény volnék, a kormány intézkedéseit nem átkoznám, hanem elismerném azokat mind, hiszen épp rajtam csattanna a legjobban minden apró megszorítás, ami egyre nagyobb csúcsteljesítményekre adna alkalmat nekem.
Nemzeti tőkések vagyunk mindannyian, már, ami az üzleti tehetségünket illeti, és csak azért nem lettünk még milliárdosok, mert nem bökött ránk Magyarország legfontosabb mutatóujja.
A választási törvény szerint politikai reklámot csak a választások előtti ötven napban lehetne közzétenni, amely tilalmat Orbánék azzal kerülnek meg, hogy nyilvánvalóan politikai üzeneteiket társadalmi célúnak titulálják.
M1. Ott tartunk közszolgálatilag, hogy az ukránok belecsapnának a harmadik világháborúba, ami egyébként atomháborúnak néz ki, Soros György pedig a magyarok vérével fizetne a győzelemért. Magyar Péter a legháborúpártibb háborúpárti, mivel egy kommentelője azt írta, amit.
Végtelenül kontraproduktív az összes hasonló progresszív eljárás, és mindig azok malmára fogja hajtani a vizet, akik és ami ellen küzdeni próbálnak.
Bizonyára arról ismerszik meg a „csókos zenész”, hogy büntetőeljárást kezdeményeznek ellene, és el is ítélik.
Jobban működő, fejlettebb országokban a pártvezetők inkább törni szokták magukat a vitákon való részvételért, nem pedig menekülni előle, ugyanis a vitaműsorok nagy nézettséggel bírnak, az ismertségüket – és ha ügyesek, a népszerűségüket – növelik.
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem mindenki hülyült meg ebben az országban.
A gyűlöletipar virágzik Magyarországon. Üzemanyaga a közpénz, dolgozói a propagandamédia alakjai, fogyasztói a megtévesztett tömegek.
Beláthatatlan következményei lehetnek, ha egy politikai erő tőkét kovácsol a gyűlöletből, és a félelmet kampányüzenetté formáló magyar kormány kiváló munkát végez e téren.
A miniszterelnök újabb rossz döntésének beismerésével, még egy elnök leváltásával feltenné a fejére a bohócsipkát.