A Fidesz el fogja nyerni a mandátumok nagy részét. Ha a felénél is többet, azt az EU-ban minden számottevő erő úgy fogja értelmezni, hogy Magyarországgal, a magyar néppel nem lehetséges józan együttműködés.
Publicisztika
Melyik kommunista politikus szavait idézem az ötvenes évek közepéről?
Úgy tűnik, a propaganda tehetetlensége minden más területen sebezhetővé tette a kormánypártot, amely elképesztően nagy hibaszázalékkal dolgozik minden fronton. Ez a késő-Róma kezdete.
Az önkormányzati választáson a régi ellenzék fog megküzdeni a Fidesszel, ami rövid távon megnehezítheti a választások eredményének pontos értékelését, hosszabb távon pedig akár azt is meghatározhatja, hogyan rendeződik át a hazai politikai paletta.
Árulkodó, hogy Szijjártó Péter ingerültebb, mint amikor jachtozáson kapták.
Bár sok helyen lett volna értelme még megrendezni az előválasztást, az alapkoncepció kezd korrumpálódni, és a legkevésbé segíti az ellenzék esélyeit hosszú távon.
A magyar kormány nem „az üzlet az üzlet” alapon tárgyal a kínaiakkal. Helyette a könnyeivel küszködik, hogy Hszi Csin-ping észrevette őket.
Fico megtámadása nem a szarajevói merénylethez vagy a Kennedy-gyilkossághoz hasonló történet, titkok és a háttérben húzódó ilyen-olyan szálak nélkül. Aki ma ennél többet állít, egyéb aljasságra is képes.
Könnyen meglehet, hogy az akkumulátor-biznisz korántsem olyan gyümölcsöző, mint azt pártunk és kormányunk dicső vezetői sugallták.
A kávé a luxus üzenete volt, ha anyámék néha főztek, ugyanazt az illatot éreztem a lakásban, amit az elegáns Vörösmarty cukrászdában.
Az, hogy egy 43 éves férfiember a mocskos és rosszindulatoktól feszülő országos zűrzavar zenitjén megrázta magát, és mert kilépni a térdig érő ganajból, az olyan alja reakciócunamit gerjesztett, ami, ha másért nem, vajon már csak emiatt is el kell-e nyerje pártolásom?
Sokan félreértették azt a mondatot, hogy: „El kell foglalnunk Brüsszelt.” El kell foglalni, ez igaz, de nem magunknak. Magunknak minek? Már ott vagyunk. Valaki más számára segítünk elfoglalni. Hogy kinek, kiknek a számára, az egyelőre nemzetstratégiai titok, pssszt!
A szabadság kertről kertre járta be az országot annak idején is. Szinte észrevétlenül osonva, mint ez a macska is. Mi lett volna, ha Petőfi macska lett volna? – teszem fel az oktalan kérdést a lustán gomolygó felhőket nézve. Rárontana a rátarti madárra?
Hogy kezd eluralkodni a pánik a NER-en belül, mi sem mutatja jobban, mint hogy egyes, magas pozícióban lévő vezetők mintha az istenadta nép szájízének megfelelő döntéseket igyekeznének hozni.
A mai rendszernek is jól jönnek Mező Gáborok, Bayer Zsoltok, akik erodálhatják a másik oldalt, nagy szívességet téve a vezérkarnak. Az oszd meg és uralkodj elve ma is reneszánszát éli.