Hétfő reggel azonnali hatállyal felmentette Csák János kulturális és innovációért felelős miniszter L. Simon László egykori parlamenti képviselőt, egykori államtitkárt, aki az elmúlt szűk másfél évben a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Az elbocsátás indoka: nem tartotta be a törvényeket, a Nemzeti Múzeumban megrendezett World Press Photo kiállításra bemehettek 18 év alattiak is. A fotókiállításon ugyanis pár kép erejéig szerepelt egy fülöp-szigeteki idősek otthona lakóinak mindennapi élete is; csakhogy ezt az idősek otthonát kizárólag melegek, homoszexuálisok lakják. Így aztán 18 év alattiaknak a világ sokszínűségét, a kultúrák sokaságát bemutató fotósorozatot bemutatni – tilos.
Fel is pattant hát a mindenben a nemzetközi buzilobbi mesterkedését alító, a nyilas házmesterekre emlékeztető módon gondolkodó Dúró Dóra, hogy dehát a törvény tiltja a homoszexualitás megjelenítését is 18 év alattiak számára, a múzeumba meg csak úgy akárki betévedhet, hát hogyan van ez. Én ugyan amondó vagyok, hogy soha senki sem melegedett be még attól, hogy meglátott egy fülöp-szigeteki nyugdíjaskorú homoszexuálist, de a törvény az törvény, be kell tartani, aki Magyarországra jön, tartsa tiszteletben, vesse magát alá. Hogy a törvény már akkor teljesen értelmetlen volt, amikor megszavazták, különösen meg akkor értelmetlen, ha be akarja valaki tartani, mindegy is, a gép forog.
L. Simon meköszönte az ingyenreklámot, és közölte, hogy a múzeumnak nincs joga ellenőrizni a látogatók személyazonosságát, így ha akarná, se tudná betartani a törvényi rendelkezést, hiszen az betarthatatlan. Ahogy az iskolában a homoszexualitásról hallgatni kell, hiába kötelező a Himnusz megtanulása, hiába kötelező gimnáziumban Verlaine és Rimbaud, Szapphó és Shakespeare, hiába tudja már a felsős korú gyerek is, hogy vannak melegek; a betarthatatlan törvény betartatása Sacha Baron Cohen Admirális-Generálisához illő eredményeket produkál, mint amikor mérőszalaggal mérik le a városi könyvtár templomból való távolságát, amikor befóliázzák a könyvesboltban a Bibliát, vagy mint amikor a Harry Potter-könyveket átsorolják az ezotéria részleg alá – mert a könyvek szerzője, már a könyvek megjelenése után, egy közönségtalálkozón elárulta, hogy az egyik főszereplő amúgy homoszexuális (és amely tény a könyvekben amúgy ki sem derül). Fóliázni kell, meg kell védeni a kis 10 éves Harry Pottert, nehogy bemelegedjen attól, hogy a varázslóképző iskola igazgatója homoszexuális. A hallgatás tabúsít, az pedig épp csak minden huszadik gyereknek rossz; örüljünk, ha nem szerez egész életén át mérgező lelki sebet osztályonként egy gyerek amiatt, mert a vezénylő tábornok meglátása szerint a fiúk a tévében látható melegektől melegednek be.
Pont került hát L. Simon László közéleti tevékenységére; a poétából lett képviselő azt az egészen kivételes inverz életutat járta be, hogy előbb volt vezér, aztán változott vissza gyaloggá, majd most levették a tábláról. Hogy végleg kiírta-e magát a kormánypárt kulturpolitikusai közül, vagy az ő levétele pusztán a közelgő választásokkal van összefüggésben, és lesz még számára valamikor visszaút, véleményes, én magam hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a gazdaságilag recsegő-ropogó hatalmat részben a kulturális háború felpörgetése, fokozása tudja még a kormánypárt vezetőjének kezében tartani; a folyamatos ellenségkeresésnek, maximális fordulatszámra járatott kultúrharcnak pedig néha baráti tűzben elveszített áldozatai is vannak. A Nemzeti Múzeum meg egyszerűen rossz helyen van, költöztessék le Hatvanpuszta vagy Ásotthalom mellé, pár középkori kardon, pajzson kívül más nem kellene bele, közönség meg főleg nem. A tinédzserkorú fiatalok meg majd nézik tovább a Netflixen a Fülid belég zúgtamot, hallgatják a Youtube-on Azahriah-t.