Megnyugtató érzés, hogy az ország védelméért felelős személy is a kormány propagandáját részesíti előnyben a történelmi tényekkel szemben. A tévedhetetlen vezérbe vetett vakhit és a teljes lojalitás nélkül ugyanis aligha érhetne el bármit is a hadsereg élén Böröndi Gábor, a váratlanul leváltott Ruszin-Szendi Romulusz helyére kinevezett új vezérkari főnök. Alig egy hete van hivatalban, de a hadsereg gyakorlati vezetője – az alkotmány szerint a Magyar Honvédség főparancsnoka a köztársasági elnök – máris belopta magát nemcsak a nukleáris hadviselésért rajongó ősmagyarok, de az alternatív történelem eseményei szerint élők szívébe is.
Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, szögezzük le, Böröndi Gábor (valószínűleg) kiváló katona, komoly szakmai múlttal bír, fontos pozíciókat töltött be, és a szakértők szerint jobban ellátja majd a vezérkari főnöki feladatokat, mint tette azt az elődje. Kevés ilyen felkészültségű ember található ma a magyar hadseregben. Ez teszi különösen riasztóvá a helyzetet.
– Gondoljunk bele a második világháborúba, 1939-ben a német–lengyel háború lokális háborúnak indult, és mi lett a vége? Nem fogták meg – ha fogalmazhatok így – időben békefolyamattal azt az eszkalációt, és elvezetett a második világháborúhoz – mondta Böröndi a közmédia kedd reggeli adásában. Precízen alkalmazta a kormány háborús narratíváját a nyolc évtizeddel ezelőtti helyzetre, és egyenes jellemét dicséri, hogy nem akarta összezavarni az m1 nézőit a valós helyzet ismertetésével. Amikor a németek 1939. szeptember 1-jén lerohanták Lengyelországot, szó sem volt lokális háborúról, a támadás a náci Németország hódítási stratégiájának egyik – és nem is az első – lépése volt, amely a határ átlépése pillanatában eldöntötte Európa pusztító jövőjét. Ahogy ezt számtalan történész kiemelte már korábban, a problémát nem a békefolyamat hiánya okozta tehát, hanem az, hogy a nyugati hatalmak nem léptek fel kellően erélyesen Hitlerrel szemben.
Böröndi Gábor múlt héten az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága előtt tett kijelentéseivel került a hírekbe. A vezérkari főnök a kinevezése előtti meghallgatáson egyebek mellett arról beszélt, hogy visszahozná a katonai oktatásba a szittya gondolkodásmódot és a nukleáris elrettentést. E két fogalom egy mondatba csomagolva kellően abszurd képet festett az eljövendő magyar hadseregről, amely a nyereg alatt puhított atombombával hátrafelé nyilazva semmisít meg mindenkit, aki a hazánkra tör. És ez még nem minden. Böröndi külön kiemelte, hogy ha egy Gripen átrepül a falu felett, akkor senki ne szarja össze magát, mert az bizony nem elrettentő zaj, hanem a „szabadság hangja”.
A szomszédunkban dúló háború minden pacifizmust és humanizmust felülíró realitássá tette az értelmetlen pusztítást. Küzdhetünk a gyilkolás ideája ellen, de sajnos Vlagyimir Putyin regnálása egyértelművé tette a képletet: a háború Európában sem a távoli múlt tudományos és szépirodalmi szinten feldolgozandó emléke, hanem egy mindannyiunkat fenyegető veszély. Ebben a helyzetben – hacsak nem vagyunk készek azonnal feláldozni az életünket a békepártiság oltárán – sajnos ostobaság lenne megkérdőjelezni a hadsereg fejlesztésének szükségességét, mint ahogy az is magától értetődőnek tűnik, hogy a honvédség élére egy olyan katona kerüljön, aki képes parancsolni a beosztottjainak, átlátja a helyzetet, és rázós szituációban is hideg fejjel dönt.
De arra is szükség van, hogy ez a parancsok képes legyen megértetni a katonai terminológiában járatlan néppel, hogy miről szól egy háborús helyzetre való felkészülés. Értelmesen, világosan és a tényekre alapozva. Böröndi ebben eddig kudarcot vallott. Azonnal ledobta a szittya atomot, amivel egy minden bizonnyal tehetséges katonából – saját magából – paprikajancsit csinált, aki az egyelőre békés mindennapokhoz szokott társadalom logikája alapján hülyeségeket beszél. És hogy tovább torzítsa a saját portréját, a propagandát követve nyilvánvaló történelemhamisítással magyarázta félre az aktuális helyzetet.
Ezek után minden különösebb rosszindulat és demagógia nélkül tehetjük fel magunknak a kérdést, hogy hogyan bízzunk valakiben, aki vagy nincs tisztában a tényekkel, vagy a saját érdekében egyszerűen hazudik? És jobban tesszük, ha itt megállunk, mert Böröndi párhuzamát továbbgondolva, esetleg arra juthatunk, hogy a béketárgyalás megakadályozhatta volna a második világháború kitörését, és így tízmilliók halálát, amiből pedig akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Putyin – Hitlerhez hasonlóan – a „háborúpárti nyugat” áldozata lett.