Érthetetlen, mi tartja a hatalomban ezt a velejéig romlott, lelkiismeretlen társaságot, hiszen nincs olyan társadalmi réteg, amelytől ne vettek volna el valamit.
Publicisztika
Orbán Viktor egyre távolabb vinné az országot attól a korántsem tökéletes (érték)világtól, amelyhez az ország 1990-ben csatlakozott, illetve visszatért.
Az ajándékozó, vagyis az üzletember, focicsapat-tulajdonos Garancsi István cégei sorra nyerik a milliárdos állami közbeszerzéseket.
Ér-e vajon annyit, mint a hatalom arroganciájával megfertőződött egészségügyet és a kardiológiai intézetet vezetők presztízse?
Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor – ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.
A JEFTA-tól az erdőt: elképesztő természeti károkat okozhat a szabadkereskedelmi egyezmény.
Dől a pénz a határon túli futballba, és minő csoda, természetesen azok a klubok járnak jól elsősorban, amelyek kapcsolatban vannak a felcsúti akadémiával, vagy valamilyen formában Mészáros Lőrinccel.
Hagyomány ide, békesség oda, a csehek mesterei tudnak lenni a lázadásnak is. Kraftban-kisüzemiben is ott vannak a legklasszabbak között.
Ha megszűnik a kontroll, a kritika lehetősége, az nem csak önmagunk feladását jelenti, lemondunk a szabad cselekvésről is.
Darázsolás, ez megy most. Felütik a piát vagy a cuccost rovarirtóval, azt szevasz.
1996 februárjában egy barátom hozott Villányból különböző borokat, köztük sillert, és rádöbbenéssel állapítottam meg, hogy hűha: ez pompás.
„Álljon csak meg ott, Tibi bácsi! Mostantól onnan tetszik szidni nekem ezeket a tolvaj politikusokat!”
Ha a repülőút ajándék volt, akkor pontosan mi az, ami még ajándékként belefér?
Pontosan fél év telt el azóta, hogy megjelent a Magyar Nemzet utolsó száma. Mára a hetilapos piac egyik legjelentősebb szereplőjévé váltunk.
Politikai kultúrát kellene tanulni. A magyar közéletben minden végletes: vagy testvérem és elvtársam, vagy mocskos áruló és NER-kollaboráns vagy – nincs középút.