Amennyire lehet, óvom magam a gyűlölettől és a frusztráltaktól, állatokon és növényeken merengek.
Publicisztika
Traumákkal teli, borderline nemzet a magyar. Megrontotta a tatár, a török, és nem volt ott senki, aki segített volna.
A magyar kulturális (és részben a tudományos) élet nem kormánypárti fősodrára rátámadók vállalkozásának sikere hosszabb távon szinte bizonyosan kudarcra ítéltetett.
A politikusi tevékenységet meghatározza az ideológia. Esetleg az odaológia. És persze van olyan, hogy az ide-odaológia.
Ha emberi nőstény vagy hím párosodni kíván, szexuális javaival kétféle tőzsdén kereskedhet. Egyik a hús-, másik a metoo-piac.
Van, aki jól fizetett pozícióból kerül hátrább, van, aki a megélhetés lehetőségét is elveszíti, ha rákerül a lapátra.
Őrizet alatt.
Az orbáni hatalomtechnika fontos eleme, hogy nincs választási vagy kormányprogram, amit számon lehetne kérni.
Ha akarja, az embertelen gépezet bárki ellen gyilkos indulatokat tud generálni, a vezérlő elme következő lépései pedig kiszámíthatatlanok.
A radikalizmusra soha nem a radikalizmus a helyes válasz, hanem mindig és csakis a mérték és az emberség.
Emlékezzünk azokra az időkre, amikor a bíróságok még nem szomorították el az akkori Kedves Vezetőt.
Ha csak az elnevezésen múlna, akkor már rég az unió első öt olyan országa között említenék hazánkat, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.
Ha a félelem kultúrává válik, már nincs szükségünk diktatúrára, önmagunkat börtönözzük be.
Az már biztos, hogy Brüsszelben megint hosszú hónapokig napirenden lesz a magyar kérdés.
„Dehogy lopott, magyar ember, érti, magyar, és nem balliberális, eddig minden nekik jutott.”