A „rabszolgatörvény” letépi az álarcot a cinikus, a közjó helyett magánérdekek szolgálatában álló, az ország gyarmati státusát elfogadó hatalomról, amely úgy érzi, nincs mitől tartania.
Már nem csak kollektív szerződés esetén lehetne majd rábírni a dolgozót a több, akár évi 400 túlórára.
Ha Kósa tényleg úgy gondolja, hogy a dolgozók alkupozícióban vannak, képzelje el a saját politikusi jövőjét, ha azt mondaná a miniszterelnöknek, hogy „Viktor, ehhez az aljassághoz nem adhatom a nevemet!”