A Katona József Színház új darabjában tizennyolc színész nagy erőbedobással küzd a színpadon, de az ember mégis úgy érzi, két és fél órát elvesztegetett a saját életéből, miközben őket figyelte.
A Fóti úton nőtt fel egy szoba-konyhás lakásban, nem vetette fel őket a pénz, bár fodrász szülei már magasabb státusban voltak, mint a felmenőik. Aztán mégis csak jött a színjátszás, nem függetlenül tanárától, Antall Józseftől.
Húsz éve hunyt el Tyll Attila, az örök karakterszínész, aki úgy tartotta: karakterszínész az, aki mindenféle szerepre alkalmas.
Elfogytak a forrásaik.
Múltidézésnek is kevés a Rudolf Péterrel és Balázsovits Edittel a főszerepekben színpadra állított előadás.
Verebes István színész-rendező – és lapunk visszatérő szerzője – anélkül beszél szeretett elhunytairól, barátokról, pályatársakról, hogy akár a legkisebb mértékben is korlátozná a közönség várható reakciója.
Száz éve született Pécsi Sándor, a XX. század egyik legnagyobb magyar színésze, aki „maga volt az anyag, olyan színész volt, aki nem színészkedett”.
Hol lenne vagy lehetne olyan hely, ahol minden szólam hallható, és megvan a vonzás, amelyhez tartozunk?
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató nyolcvan éves volt.
A Radnóti Színház Kossuth-díjas művészével Szerb Antalról, a családi hagyományokról, a budai identitásról és a közélet színvonaláról beszélgettünk. Interjú!
A Mi, magyarok a színpadon szerethető könyv, amit időről időre érdemes felcsapni, ha egy kis időutazásra vágyunk.
Programok arra az esetre, ha épp kimozdulnánk az ünnepek alatt.
Ami most van, az „csak” visszaélés a hatalommal – mondja a színészlegenda, akivel a teátrumok által nevelt furcsa öszvérről, a Balaton kisajátításáról, Latinovits Zoltánról, Bódy Gáborról, Jancsó Miklósról is beszélgettünk
Gyönyörű, mélységesen megindító Benedek Miklós, Gálvölgyi János és Egri Márta közös játéka a Hárman a padon című darabban.
A művésznő a palack nélküli merülésről, a haláltól való eltávolodásról és a színházba beavatkozó politikáról. Interjú!