Minden generációnak megvan a (legritkább esetben pozitív) véleménye az előző és a következő nemzedékek zenei ízléséről, de egy dologban egyetértenek: gyakorlatilag mindenki meg van arról győződve, hogy „az ő idejében” sokkal jobb volt a zene, míg a „mai fiatalok” már sokkal primitívebb, repetitívebb, könnyebben megjegyezhető és kevesebb gondolkodást igénylő számokat hallgatnak. És amint az Insbrucki Egyetem komputertudósainak nemrégiben publikált elemzése bizonyítja: tényleg.
Valóban kimutatható ugyanis, hogy az egymást követő évtizedekben folyamatosan egyszerűsödik a könnyűzenei számok szövege, és szaporodnak benne az ismétlődő szavak. „Egyre több bennük a rímelő sor, és egyre nagyobb a refrének aránya is – nyilatkozta Eva Zangerle, a kutatás vezetője, aki az Insbrucki Egyetemen végzett kutatómunkája mellett zenei ajánlóalgoritmusokat is fejleszt. – A [később írt] dalszövegek egyre könnyebben érthetők.”
A kutatók úgy találták, hogy e trendek az angol nyelvterületen legnépszerűbb stílusok (pop, rock, rap, R&B, illetve country) mindegyikére egyaránt jellemzők. Összesen több mint 350 ezer, 1970 és 2020 között kiadott zeneszám dalszövegét gyűjtötték össze, és egy gépi tanulásos algoritmus segítségével több nyelvészeti jellemzőt is megmértek bennük, például az ismétlődő szavak arányát, az olvashatóságot vagy a szókincs gazdagságát.
Az eredmények szerint főként az ismétlődő sorok aránya nőtt meg az évtizedek során: a pop dalokban ötven év alatt majdnem megduplázódott, a rap számokban pedig még nagyobb arányban emeledett, kevesebb idő alatt. A refrének aránya is megnőtt a dalszöveg nem ismétlődő elemeihez viszonyítva.
A dalszövegek hangulata is eltolódott: több lett bennük a negatív érzelmi töltetet hordozó szó, és a szövegek személyesebbé váltak, amit az „én” jelentésű angol I és me szavak elszaporodása is jelez. Már korábban is kimutatták, hogy a popdalok lírikus komplexitása az évtizedek során csökkent, bár más szakértők megjegyzik, hogy a dalszöveg a zene csak egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb komponense. Másrészt pedig nincs olyan objektív mérce, ami alapján kijelenthető, hogy az a szám a „jobb”, amiben sokfélét beszélnek ahelyett, hogy néhány mondatot ismételnének.
Egyes kutatók úgy vélekednek, hogy a dalszövegek egyszerűsődése összefüggésben áll a megjelenő dalok számának növekedésével. Bizonyos gyártók tömegtermelésre állnak át, és a bonyolult dalszöveget több idő előállítani, mint az egyszerűt. De a keresleti oldalon is érzékelhető az igények átalakulása: az emberek is az egyszerűen befogadható, háttérben hallgatható számokat keresik jobban – már bizonyos szakértők megérzése szerint.
