Orbán nem paraszt

Mégiscsak én volnék Magyarország első falusi miniszterelnöke – hantázta Orbán Viktor hétfőn Nemesgörzsönyben, kampánynyitóján. (Bocsánat, nem szeretem a hanta szót, de épp Orbán vezette be a hantaméter kifejezést a közbeszédbe 2005-ben. Régen volt.) A kormányfő hazugságkényszere félelmetes. Beteges volta könnyen lemérhető abban, hogy immár egyáltalán nem érdekli: a lebukás gyors lesz, és egyértelmű. Miként ugyanis azt mások mellett Schiffer András és Török Gábor is leírta, akadnak még páran a falusi miniszterelnökök sorában: Szemere Bertalan (1812–1869) például a nyolcszáz lelkes Vattán jött világra. Aztán Nagy Ferenc (na nem az, akit a miniszterelnök ismer – hmm, te nem tudod, milyen jó volna nélküled) a kétszáz lakosú Bissén született 1903-ban, ott is dolgozott a családi birtokon. Kossuth Lajos szülőfaluja, Monok sem éppen világváros a maga 1400 lakosával, itt látta meg Németh Miklós a napvilágot 1948-ban, és bizony ő is pontosan tudja még, „milyen az a csavaros petróleumlámpa”. (Utóbbiak édesanyja, Margit szavai 1990-ből, idézi László Ágnes a volt kormányfővel készült interjújában) A 95 esztendős Boross Péter már egy jóval nagyobb településen született és nevelkedett, a 3200 lakosú Nagybajomban, túlnépesedéstől azért ennek a községnek sem kell tartania.

Orbán beszédei azonban nemcsak a hazugságok, hanem az egyre inkább háborúpárti retorika miatt is aggodalomra adnak okot mentális állapotával kapcsolatban. (Bizony, a szó veszélyes fegyver, könnyen visszafelé sülhet el.)

Erről is olvashata  cikkben:
• Mi a valóság a vidék kapcsán?
• A hatalom ilyen szinten még sosem nézte kreténnek a budapestieket.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 2-ig kapható 2024/17. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!