Kezdőlap Belföld Semmelweis ha...

Semmelweis hazájában nyomorognak az egyetemi laborok

Paravánokkal eltakart málló vakolat és dohszag fogadja a hallgatókat az egyik fővárosi egyetem kémia tanszékén. A minket körbekísérő oktató – mivel nem rendelkezett a vezetőség engedélyével –, többször riadtan körbenézve mutatta meg nekünk a leromlott infrastruktúrát, amit sokszor saját pénztárcájuk terhére kollégáival próbálnak karbantartani. A szertár polcain visszaköszönnek a régi NDK-s, „ősmagyar” és szovjet márkák.

HIRDETÉS

– Ki kell sírnunk a lejárt vegyszereket a beszállítóktól, hogy ne maradjanak el a tervezett gyakorlatok. Siralmas a helyzetünk – mondta a Magyar Hangnak az egyetem neve elhallgatását kérő tanára. Évente 700 ezer forint körül összegből gazdálkodhat a tanszék, ebből kellene fedezniük a fogyó vegyszereket, a folyamatosan cserélendő kísérleti eszközöket, a labor öreg hűtőjének cseréjét, a fénycsöveket, a veszélyes hulladék elszállítását, a megfelelő mosószereket, az oktatók konferenciarészvételét, az elavuló számítógépek cseréjét. A távolról sem teljes listából is látszik, mennyire nehéz feladatuk van.

– 2012-ben a korábbi működési keret 40 százalékát veszítettük el, de ez a felhasználási területtől is függ, egyes eszközök beszerzésére egyáltalán nem maradt pénzünk – erősítette meg lapunknak kollégáját egy másik fővárosi egyetem oktatója.

A 2012-es megszorítások miatt a felsőoktatásnak járó korábbi támogatás több mint 30 százalékkal csökkent, és bár a kormány azóta igyekezett emelni a felsőoktatás költségvetését, ez nem minden részterületen jelent meg. A természettudományos képzések, különösen a labormunkával és kísérletezéssel járó oktatás az a terület, ahol hat éve átlagot meghaladóan szűkültek a keretek, ám a későbbi korrekciók alig érintették ezeket a képzéseket. A forráshiány kihatással van a hétköznapi oktatás színvonalára, az oktatók elvándorlására, mindezek eredményeként pedig a diplomák értékére.

A költségvetés csökkenését minden egyetem igyekezett ellensúlyozni a saját körülményeihez mérten, az eltérések azonban főleg a vidéki és a fővárosi egyetemek között rajzolódnak ki – utóbbiak jártak rosszabbul. A kormány ugyanis a 2012-es elvonásokat követően úgy alakította át az intézmények finanszírozását, hogy amit csak lehetett, az európai uniós pályázatok útján igyekeztek hozzájuk eljuttatni. Azonban a főváros és vonzáskörzete a legfejlettebb régió az országban, ezért az itt működő egyetemek számára alacsonyabb összegek hívhatók le, míg a vidéki intézmények – ha nem is dúskálnak a pénzben, de – érdemben kedvezőbb helyzetben vannak. Ezt erősíti az általunk megkeresett vidéki tanszékek vezetőinek lapunkkal megosztott tapasztalata is.

A Debreceni Egyetemen nem panaszkodnak súlyos eszközhiányra, ám az egy oktatóra jutó órák száma, illetve a képzésekre bejelentkezett hallgatók száma és felkészültsége már hagy kívánnivalót maga után – tudtuk meg Fábián Istvántól, az egyetem korábbi rektorától, aki jelenleg a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék vezetője. Hangsúlyozta, hogy a probléma hátterében együttesen húzódik meg a nyugdíjazások, az oktatók piaci bérektől elmaradó fizetése és a nyugati egyetemek elszívó hatása. Csak a kémia területén húsz százalékkal csökkent az oktatók száma az egyetemen az évek során. – Természetesen a képzésünk finanszírozása bőven lehetne jobb, de ebben nem különbözünk lényegesen más természettudományos képzéstől az országban – tette hozzá Fábián István.

Az oktatáshoz szükséges eszközöket és vegyszereket különösebb gond nélkül biztosítani tudják a Szegedi Tudományegyetemen is – derült ki Kónya Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék vezetőjének válaszából. Hangsúlyozta, hogy más intézmények gazdálkodására nem lát rá, de a működésük szerinte kielégítő, az elméleti, mind pedig a gyakorlati kurzusokat a szabályok szerint tartják meg. Az oktatók, hallgatók ideális számaránya kapcsán Kónya elmondta, hogy náluk is csökkent a tanszék létszáma, ám erre hatással volt a hallgatók számának csökkenése is.

A fővárosi egyetemek kémia-fizika, illetve biológiaképzésein átlagosan 15–17 hallgató jut egy oktatóra. Szemléltetésképp megjegyeznénk, hogy az egykor lesajnált Kínában az iskoláknak törvényi kötelezettségük újabb tanárt felvenni, amennyiben egy képzésen meghaladja a tízet az egy oktatóra jutó hallgatók száma, és ehhez forrást is biztosítanak az intézményeknek.

A spórolás miatt országos gyakorlattá vált nálunk az is, hogy a szakdolgozati témákat csak lista alapján választhatják a hallgatók, ugyanis közel sem biztos, hogy minden kísérletet be tudnak mutatni – az anyagi nehézségek miatt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem ennek kapcsán megtudtuk, hogy egyik évben látványosan sokan „választottak” a hallgatók olyan szakdolgozati témát, ami ugyanannak a biokémiai folyamatnak az eltérő vizsgálatával járt. Érdekesség, hogy az ELTE 2012-ben megkapta az engedélyt, hogy kísérlet nélküli, úgynevezett „irodalmazós” szakdolgozatokat is befogadjanak – a kimondottan erős elméleti kémiai oktatás miatt engedélyezte számukra a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság. Azonban a lehetőséget később kihasználta más intézmény is költségcsökkentő céllal. Elterjedtek az „in silico” megoldások is, vagyis amikor valódi kísérlet helyett egy számítógép modellezi le a kémiai reakciót. A Szent István Egyetem budai campusán ma már a hallgatók fele ilyen megoldással él. Az oktatók szerint viszont igen nagy probléma, hogy a piacra kikerülő szakemberek egyre kevesebb kísérletet végeznek.

– Más országok képzéseihez képest ez behozhatatlan hátrányt jelent, történik mindez Semmelweis hazájában – foglalta össze a helyzetet a tanszékét bemutató oktató. Szerinte a hallgatók nincsenek tisztában azzal, hogy őket éri kár a rossz képzési körülmények miatt, egy óra elmaradására is örömmel tekintenek. – Pedig ők tudnak hangosabbak lenni, a tanárok egy része beletörődik a helyzetünkbe, vagy tart a munkahelyi retorzióktól.

– Kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy labormunkához való gumikesztyűt is saját költségre kell beszerezniük a hallgatóknak, vagy fizetniük kell a külső helyszínen tartott gyakorlatokért. Előfordul, hogy az év közben elhasználódott, összetört fogyóeszközök, mint a laboratóriumi üvegek pótlására „töréskárt” fizettetnek átalányrendszerben a hallgatókkal, függetlenül a személyes felelősségtől – válaszolta kérdésünkre Radó Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának szóvivője, aki ezt a gyakorlatot elfogadhatatlannak nevezte. A hallgató panaszokról már tájékoztatták az oktatásért felelős államtitkárságot is, ahol ígéretet tettek arra, hogy megvizsgálják az intézmények gyakorlatát.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2. számában jelent meg, 2018. május 25-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! 

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

21,632lájkolóTetszik
808követőKövetés
9,764feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Odacsap a vasököl? – Magyar Hang-ajánló

Péntektől csütörtökig keresse a 31. számot az újságárusoknál! Már 28 oldalon, változatlan áron!

Kiemelt cikkek

George H. W. Bush, Antall József és a magyarok barátja

Nem hiszem, hogy valaha is lesz magyar kormányfő, akinek olyan levelet fog írni a világ legerősebb hatalmának a vezetője, mint Antallnak.

Valami Amerika