Szinte véletlenül, egy Facebook-posztból derült ki, hogy otthagyja a Mindenki Magyarországa Mozgalmat (MMM) és annak elnökségét a társaság egyik alapítója, Üveges Gábor. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hernádszentandrás polgármestere húsz év önkormányzati és tizenhat év településvezetési tapasztalat után a közigazgatásból is kiszáll: a 2024-es voksolásokon már nem indul. Üveges Gábort az okokról kérdeztük és persze arról, hogy mi lesz a Hernádszentandráson útjára indított, biotermékeket előállító, nemzetközileg is elismert úttörő vállalkozás, a Bioszentandrás jövője.
– Miért lépett ki az MMM-ből? És miért hallgatott erről?
– Mert nem én vagyok a fontos ebben a történetben. Sokszor láttuk már, hogy az ellenzéki szereplők végighaknizták a nyilvánosságot az áprilisi választási kudarcot követően, terítve a bukás felelősségét, rengeteg kárt okozva az ellenzéknek, a hitelességnek, és magának a nyilvánosságnak is - ezt nem akartam, ezért nem közöltem ezt a hírt én magam.
Az MMM-ből való távozásom pedig a végpontja egy folyamatnak. Amikor a voksolások után tisztújításra sor került, én már akkor éreztem, hogy nekem nem kell az elnökségben tagnak lennem. Egyre jobban kezdtem ugyanis távolodni a mozgalomtól, mert lehet, hogy kicsit utópisztikusan hangzik, de az alapításnál többen tényleg hittük azt, hogy képviselni tudjuk azt az ügyet, amitől hazánk végre tényleg mindenki Magyarországa lehet, de ebből egy brand lett csupán. Ez még nem is lett volna baj, a jó ügynek is szüksége lehet rá, ha jól és hitelesen használjuk. De ez a szervezet már nem egy integráló közösség többé, pedig ez volt a célkitűzés. Ki is lett mondva, az egyesület alapszabálya is abban a szellemiségben íródott, hogy egyenlő távolságot kell tartani mindenféle párttól. Túl sok van ugyanis a közéletben, ami megoszt, és nagyon hiányzik, ami képes a közös nevezőn munkálkodni, képes összekötni, képes kovász lenni világlátástól függetlenül.
A választást követően viszont külső és belső fórumokon is megerősödött az az irány, hogy többé nem célja a szervezetnek, hogy egy új korszakhoz vezető közös talapzatot építsen. Márki-Zay Péter jelezte is, hogy ezt a missziót nem kívánja folytatni. Ezt ugyanakkor politikai haszonszerzésnek, a jóhiszemű emberek megvezetésének hívják, ha valaki ilyen név alatt tökéletesen szembe megy annak eredeti tartalmával. Innentől ugyanis megosztani fogja a közéletet, és már csak idő kérdése az is, hogy az MMM bázisán egy párt is megjelenik a színen néhány százalékért, tovább szeletelve az ellenzéki tortát. Egy demokráciában nyilván minden politikai tömbnek lehet létjogosultsága, de túl sok jelentéktelen próbálkozás volt már a közelmúltban, melyek közös metszete az ego árnyékában a valódi alkalmasság és hitelesség hiánya. Világos volt, hogy ebben és ezzel nincs dolgom a jövőben.
Mindemellett nagyon komoly felhígulást láttam a szervezeten belül, és ezzel együtt egy olyan elmozdulást a vezérkultusz irányába, ami történhet akár jó szándékból, vagy akaratlan érzelmi túlfűtöttségből, de ha józanok vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy ez ugyanarról a tőről fakad és ugyanoda vezethet, mint az Orbán-szekta napi valósága. Ez a fajta elvakultság nem segít, hogy másik korszakba lépjen Magyarország, ezt a kottát már ismerjük. Sajnos ennek nagyon markáns jeleit láttam megerősödni a közösségünkön belül. Sok esetben éreztem azt is, hogy az egók harca és szárnyalása bizony elhomályosította azt az ügyet, ami miatt az MMM-t létrehoztuk. És noha igaztalanul varrták a komplett ellenzéki vereséget Márki-Zay Péter nyakába, de az MMM ettől még elmozdult a „one man show” irányába, és erre nincs szüksége Magyarországnak. A vállalt szerepre ráadásul Péter nem állt készen.
– Ettől még maradhatna Hernádszentandráson polgármester, de nem indul 2024-ben.
– A két döntés nem függ össze. Mindig szakmaként gondoltam a polgármesterségre, mely a szó szerint településmenedzseri hivatást jelent. Ehhez elengedhetetlen a támogató és partneri közeg, a valódi mozgástér és valódi önkormányzatiság, ezek pedig már nincsenek meg. Egykor presztízse volt ezen munkának, mára elvesztette súlyát és megbecsültségét, különösen a kistelepüléseken. A forrásleosztás teljes mértékben szervilitás-alapú lett, a teljesítménnyel szemben a lojalitás és hallgatás lett a legfontosabb. Ráadásul, akit meg akarnak büntetni az esetleges kritika miatt, annak a közösségét is lenullázzák. Az önkormányzatiság eltűnőben van, a falvakban már most is csupán illúzió. Húsz éve testközelből látva a leépülést, mára tényleg oda jutottunk, hogy a források 95 százaléka felett semmilyen tényleges döntési lehetősége nincs már a képviselő-testületeknek. Nincs értelme mellébeszélni, ebben a szférában is egyre nagyobb arányban jelennek meg azok a figurák, akik teljesen alkalmatlanok, akiket egyrészt nehéz egyáltalán kollégáknak nevezni. Jól mutatja a magyar valóságot, hogy ők azok, akik általában jó elvtársként a kéréseket végrehajtják, cserébe olyan pályázatot is megnyernek, amit nem is akartak. Ők kellenek ma a hatalomnak, ők csak mosolyognak a valódi teljesítményben és minőségben hívő településmenedzsereken.
– Ezt mondjuk már a kampányban is jelezte. Úgy fogalmazott, hogy ha nem lesz képviselő, akkor befejezi, mert az önkormányzatiság gyakorlatilag megszűnik. Lát erre konkrét jeleket?
– Érdekes ez az evolúció. Először a Fidesz sok hatáskört meg akart szüntetni, bizonyos lélekszám alatt. Ez viszont nagy presztízsveszteség lett volna, mert 2010 előtt pont azt képviselte, hogy minél több mozgásteret kell biztosítani a közösségeknek – hát ehhez képest teljesen mást valósítottak meg, de hát a Fidesz legtöbbször saját magát köpi szembe, meg azt, amit egykor képviselt. Menetközben rájöttek tehát, hogy politikailag ez nem kifizetődő, a lassú „kivéreztetés és súlytalanítás” lett a stratégia. Mára már az is egy rossz viccnek számít, hogy ott van a települések neve mellett az önkormányzat szó. Hiszen a forrásokat célzottan, a feladathoz irányítottan kapják ezek a települések, valódi jogi és gazdasági mozgástér és döntési kompetencia nélkül. Ez végrehajtás, nem önkormányzás. Ebben pedig megint csak azok érzik jól magukat, akik normális helyzetben teljesen alkalmatlanok lennének egy település vezetésére, akik nem tudnak és nem is akarnak új utakat járni, akik csupán jóllakni akarnak és nem fejlődni.
A másik dolog, amiért megéri a hatalomnak fenntartani szinte mérettől függetlenül az önkormányzatokat, az pedig az, hogy ezek a vezetők tudják a legjobban elvégezni a mozgósítási feladatokat a választások finisében a Kubatov-lista alapján. Gyakorlatilag ki van adva Excel-táblázatokban, hogy mennyi embert kell elvinni szavazni, ez pedig sokkal hatékonyabb, mintha ehhez a központból vezényelnének ki embereket. Persze vannak vezetők, akik erre nem voltak hajlandók, de sok sakkban tartott településen így ment, elvek és szégyenérzet nélkül. Ezzel együtt szerintem abba az irányba tartunk, hogy hamarosan jönnek a kinevezett településvezetők, valószínűleg azok, akik ugyan alkalmatlanok, viszont kellően lojálisak. Fáj a szívem, hogy az ellenzéki palettán, a civil szervezetek körében látható alternatíva és teljesítmény egyelőre nincs, ezért szerintem 2024-ben a jelenleg ellenzéki vezetésű települések 70-80 százalékát vissza fogja szerezni a Fidesz.
– Miért?
– Tudatosan kivéreztetik őket, majd utána ráverik az ellenzéki vezetésre a balhét. Ebben sokszor a fideszes önkormányzati képviselők is partnerek, miközben a saját pártjuk és kormányuk az, amelyik lehetetlen helyzetbe hozza a településüket. Ők is elárulják a közösségüket, hiszen ahelyett, hogy konszolidálnák a helyzetet, együttműködést mutatnának, még élezik is sokszor a politikai feszültséget. De sokszor ezek miatt az anomáliák miatt az adott településen élők csak azt érzik, hogy csúsznak lefelé. Hogy ki a valódi hunyó, ki az, aki beáldoz komplett közösségeket a hatalma visszaszerzésének és megtartásának érdekében, azt persze már nem látják. És legyünk annyira kritikusak, hogy sajnos van annyira mélyen a magyar társadalom, hogy ezért aztán visszahozza a fideszeseket, akkor is akár, ha esetenként bukott előéletű szemfényvesztőkről van szó, csak azért, mert ők jobb eséllyel tudnak forrást szerezni az önkormányzatuknak. Ez a veszélyes játék persze csak átmenetileg nyújt majd segítséget, a valóságban komoly és visszafordíthatatlan tragédiákat vetít elő a közösségeink számára.
– A Bioszentandrással mi lesz?
– Ami még hátra van a ciklusból, azalatt a Bioszentandráshoz hasonló értékeket próbáljuk partnerek segítségével stabilizálni, más szervezetek bevonásával is akár. Rengeteg tárgyalást folytatunk jelenleg is, igyekszem azon dolgozni, hogy közös kinccsé válhasson minél többek számára a Bioszentandrás az önkormányzattól és a személyemtől függetlenül is. Hiszem azt, hogy ez a munka is meghozza a gyümölcsét, és szintet tud lépni majd a projekt még úgy is, hogy az utóbbi három év sajnos egy lejtmenet volt.
– Csak nem a már emlegetett lojalitás, vagy annak hiánya volt a probléma?
– Egyértelműen. A Magyar Falu programban például 15-16 beadott pályázatból kettőt nyertünk, összesen ez a 10 millió forintot sem érte el. De ez csak a jéghegy csúcsa: vannak olyan kistelepülések, ahol sok esetben úgy nyertek akár fél milliárd forint összértékben már, hogy odaszóltak nekik, adják be erre és arra, mert garantált a pénz. Pontosan tudjuk, a magát nemzetinek, kereszténynek és felebarátinak hazudó Fidesznek semmi sem drága. Ha úgy gondolja, a vezetőre mutogatva komplett közösségeket hagy cserben, és veszi el a jövőjüket.
– És 2024 után mihez kezd majd?
– 42 éves vagyok, hiszem, hogy messze még a „B oldal”... A váltás nemcsak vége valaminek, hanem kezdete is egy újnak. Egy évet adtam magamnak, hogy megtaláljam azt az irányt, mely újra motiválni tud. Alkotó közeget keresek, ahol a teljesítményről és a minőségről szólnak a mindennapok. Jövő ilyenkor térjünk rá vissza.
