Terjedelmes írásban magyarázza el Hadházy Ákos, hogy miért nem vett részt az Országgyűlés alakuló ülésén és miért nem vállal semmilyen pozíciót a parlamentben. – Jól megfontoltam, tudatosan távol maradtam, nem kívántam legitimálni a rendszert azzal, hogy ünneplőbe öltözve meghallgatom Áder Jánost meg a választási bizottság elnökét, amint elmondják, hogy minden a legnagyobb rendben volt a választásokkal. Ugyanebből a megfontolásból nem vállalok semmilyen pozíciót az Országgyűlésben, még bizottsági tagságot sem, így ebben a ciklusban is én leszek a legkevesebbet kereső képviselő – kezdte gondolatmenetét a képviselő a saját honlapján közölt írásban.
Hadházy közölte, az előző ciklusban évi legalább 70 ezer kilométert utazott az ország minden szegletébe, számtalan korrupciós esetet bemutatott, összegyűjtött 680 ezer aláírást, aztán mintegy megnyert egy előválasztást és egy parlamenti választást. Hadházy Ákos szerint a képviselő munkája nem csak az Országházban zajlik
– Nem lehet hiteles az az ellenzéki politika, amely elfogadja a jelenlegi, eltorzított rendszerben létrejött választási eredményt. Ahhoz, hogy leszámoljunk az eddigi kudarcok okaival és bármi újhoz kezdjünk, először is ki kell mondanunk, hogy mi a rendszer ellenzéke vagyunk, nem pedig annak része – jegyezte meg, hozzátéve, hogy nem példa nélküli az ehhez hasonló, tudatos kivonulás vagy távolmaradás. A brit parlamentben elvileg ma is van hét, Észak-Írországban megválasztott képviselő, „akiket soha, senki nem látott a Westminsternek a közelében sem”.
Hadházy Ákos mindezek mellett írt arról is, hogy a parlamenti jelenlét melletti leggyakoribb az „erőforrásokhoz” való hozzáférés, vagyis a pénz. Ebben szerinte van egy kis részigazság, hiszen a politika pénzbe kerül, és ő is az országgyűlési keretből fedezi a kiadásait, ebből fizeti a munkatársait. A mindenféle „díszpozíciókért” járó pluszpénzt viszont a képviselők nem a költségeikre kapják, hanem személyesen, tiszteletdíjként.
A fizetett politikai pozíciót egyben csapdának is nevezte: ez egzisztenciális függésbe kényszeríti a képviselőket és a pártokat is. – Orbán ezt is jól kitalálta, mikor megemelte a képviselők bérét, ugyanakkor megtiltotta nekik, hogy más, polgári foglalkozást űzzenek. Így mindenki része lesz a rendszernek, még az ellenzék is, hiszen anyagilag függővé válik – írta.
Hadházy szerint az ellenzéki pártok rendszertől való függősége „egészen egyértelművé válik”, ha megnézzük, miből gazdálkodnak az ellenzéki pártok: a ’19-es és ’20-as adatok világosan mutatják, hogy a tagdíjbevétel a legtöbb esetben elenyésző, a pártok pénze az állami támogatásból, vagy a fizetett pozícióban ülő embereik befizetéseiből származik.
– A díszpozíciók elosztásánál is látszott az ellenzék kiszolgáltatottsága, hiszen Kövér László megtehette, hogy a jelöltek közül kihúzta a neki nem tetsző neveket. Vagyis azt is a Fidesz dönti el, az ellenzék soraiból ki milyen posztot viselhet. Erre nem lehetne más választ adni, mint otthagyni az egész cirkuszt. Ez lemondással jár ugyan, de a kivonulás politikája nem egy taktika, hanem az alapvetés. Csak a hatalomtól való teljes függetlenség lehet a biztosíték arra, hogy valóban a rendszer ellenzéke legyünk, ne pedig annak részévé váljunk. Ezért javasoltam ezt a pártoknak, és ezért valósítom meg én magam akkor is, amikor ők nem merik. Mert ez a kibontakozás egyetlen lehetséges útja – zárja gondolatait Hadházy Ákos.
