A Magyarország déli határán kanyargó Dráva sok szempontból különbözik hazánk más folyóitól. Még az arra járó laikusoknak is feltűnhet, hogy a környezet itt sokkal vadregényesebb a megszokottnál. Talán csak a Gemenci-erdőt lehetne a Dráva-menti tájakhoz hasonlítani. Nem véletlen, hogy a magyar Amazonasként is szokás hivatkozni rá.
Csakhogy a klímaváltozás hatásai, élükön a szárazodással, ezt a vidéket sem kerülték el. Ehhez persze az emberek hathatós közreműködésére is szükség volt. Ahogy az ország más részein, a múlt század elején ezen a vidéken is igyekeztek elvezetni a pangó vizeket a területekről. Ezt főképp csatornák építésével és a Dráva medrének szabályozásával érték el. Ez utóbbi keretében több helyen is kiegyenesítették a folyót, az oldalágait elvágták az élő víztől, a partot pedig kövezésekkel igyekeztek védeni a sodrás rombolásától. A munkálatoknak és a klímaváltozás hatásainak eredményeképp a víz egyre mélyebbre süllyed a vastag kavicsrétegből álló talajban, a Dráván pedig rendre elmaradnak azok a nagyvizek, melyek korábban átnedvesítették a tájat. Ez pedig nem csak a természetvédelemmel foglalkozó szakembereknek tűnt fel, hanem a környék gazdáinak is.
A magyar Amazonas (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
Meg is történtek az első lépések a táj helyreállítása érdekében. A WWF Magyarország vezetésével 2018 óta zajló WiseDrava LIFE projekt keretében horvát és magyar partnerek közösen valósítottak meg élőhely-helyreállításokat Dráva menti területeken. A projektben a WWF Magyarország mellett részt vett a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Hrvatske Vode horvát vízügyi kezelő és SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. Néhány újságíró pedig a WWF szakembereinek köszönhetően bejárhatta a rehabilitációban érintett tájakat.
Pangó vizek a Lankóci-erdőben
Az idén márciusban befejeződött projekt munkálatainak három fő iránya volt. Az egyik a Lankóci-erdő, ami a Dráva egykori árterében húzódik, és 2500 hektárt foglal el. Mint azt Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő folyók programvezetője a területen tett rövid túránk során elmondta, a terület Natura 2000-es védettséget élvez, egyes részei pedig még szigorúbb vedelem alá esnek. Bár nagy részét a Duna–Dráva Nemzeti Park kezeli, vannak magánkézben lévő területei is.
Az erdő a Dráva Magyarország felé eső oldalán fekszik. A Somogyi dombság vizei ezen keresztül csorogtak le a Drávába. Nagy részét eredetileg vízjárta rétek és puhafás ártéri erdők borították, ám a múlt század elején a mezőgazdasági földterületek kinyerése céljából csatornát építettek ide, ami a vizet gyorsan összegyűjti, és az erdők, rétek megkerülésével szállítja a folyóba. Az élőhelyek azonban a talajvíz mélyebbre süllyedése, és az elmaradó nagyvizeknek miatt veszélybe kerültek. A WiseDrava program keretében a szakemberek 6 helyszínen készítettek vízmegtartó műtárgyakat, így körülbelül 100 hektáros területen képesek ideiglenesen visszatartani a csapadékból származó vizeket. Ez reményeik szerint hozzájárul az erdő jó állapotának fennmaradásához. Mint azt Gruber Tamás elmondta, az erdő dimbes-dombos domborzata lehetővé teszi, hogy a víz utat találjon magának a tájban. És ez az oka annak is, hogy a terület igazán soha nem száradt ki, mindig voltak olyan részei, ahol a víz maradt az úr.
A Lankóci-erdő vizét a Drávába vezető csatorna (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
Duzzasztó a Lankóci-erdőben (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
Ahogy az ország más területein, a Lankóci-erdőben is a gazdák aggodalmai jelentik a vízvisszatartás egyik korlátját. A területen, az erdők és a rétek közé ékelődve ugyanis szántók is találhatók, ezek tulajdonosai pedig nem szeretnék, ha víz alá kerülnének a területeik. A WWF Magyarország munkatársai ugyan folyamatosan konzultálnak a gazdákkal, ám nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy azoknak a területeknek egy részén is lenne értelme a vízvisszatartásnak, ahol jelenleg szántóföldi művelés folyik. Ez nem jelentené azt, hogy a földjeik láppá alakulnának, csupán más jellegű művelést kellene folytatni rajtuk.
Árokásás Heresznyén
A projekt második jelentős eredménye a Dráva Heresznye melletti mellékágának újraélesztése volt. Ez a terület azért is különleges, mert a folyó itt ide-oda kanyarog a magyar-horvát határ két oldala között. Az érintett mellékág nagyrészt Horvátországban fekszik. A helyszínre vezető túránk egyik szomorú momentuma volt, amikor megszemlélhettük a magyar oldalon lefektetett szögesdrótakadályt, melyet már nagyrészt benőtt az erdei növényzet. Ennek a kerítésnek gyakorlati haszna ugyan szinte semmi sincs, ellenben a helyiek elmondása szerint rengeteg vad gabalyodik beléjük, és pusztul el szörnyű kínok között a pengeéles drótoktól vagy szerez súlyos sérüléseket.
Szögesdrót a Dráva partján (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
Az efféle mellékágak helyreállításának egyik nehézségét az jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben ezek leváltak a főágról, sok közülük fel is töltődött. Ráadásul a felgyorsított folyó egyre mélyebbre vágja magát a talajba, így gyakran előfordul, hogy a mellékág ma már jóval a Dráva szintje fölött található. A Heresznye melletti ág kikotrását a horvát vízügy végezte. Körülbelül másfél kilométer hosszan, 2-3 méter mély, keskeny árkot ástak, melyen keresztül a Dráva vize kijuthat az árterekbe. Idővel pedig a sodrás kiszélesítheti és a maga igényei szerint formálhatja a csatornát.
Az újraélesztett mellékág Heresznyénél (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
A Dráva ártere Heresznyénél (Fotó: Csécsi László / Magyar Hang)
A projekt harmadik része magára a folyómederre vonatkozott. Mint azt Gruber Tamás elmondta, a Dráván a folyószabályozások idején számos olyan beavatkozás történt, melyek a part védelmét, a víz felgyorsítását szolgálták. Ilyenek például a parti kövezések. Ezek egy részére azonban ma már nincsen szükség, ezért a Felsőszentmárton és Vejti közötti, mára elavult kőműveket visszabontották. Ez lehetővé teszi a folyó számára, hogy – akárcsak korában, sok ezer éven át – maga szabjon irányt a vizeknek, úgy építse és rombolja a partot, ahogy az a vízjárás számára szükséges. Ez, azon túl, hogy segít vizet juttatni a tájba, a vizes élőhelyek változatosságára is jó hatással lehet.
