Nem hangzik majd el Róna Péter életrajza a csütörtöki köztársaságielnök-választás előtt

Nem hangzik majd el Róna Péter életrajza a csütörtöki köztársaságielnök-választás előtt

Róna Péter (Fotó: Végh László/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nem fogja felolvasni Kövér László házelnök – felrúgva az évtizedek óta kialakult parlamenti szokást – a köztársaságielnök-jelöltek „egyébként beszédes életrajzait” a csütörtöki államfő-választás előtt – ezt az egyesült ellenzék, vagyis az Egységben Magyarországért közölte. A Márki-Zay Péter vezette összefogás pártjai úgy fogalmaztak, hogy ezzel Kövér „ismét bizonyította, méltatlan posztjára”, ahogyan azt is a házelnök szegénységi bizonyítványának tartják, hogy az ő jelöltjük, Róna Péter sajtótájékoztatót sem tarthat az Országgyűlés épületében.

Egyébként a csütörtökön esedékes választást nem tartják tisztességesnek, hiszen néhány héttel mandátumának lejárta előtt a jelenlegi Országgyűlés fideszes többsége döntheti el, ki töltse be a nemzet egységét megtestesítő tisztséget. – A Fidesz immár harmadjára is egy pártkatonát jelölt az egyik legfontosabb közjogi méltóságra - szögezték le az ellenzéki pártok Novák Katalinra utalva. Ezzel szemben ők – ahogy fogalmaztak – olyan jelöltet kerestek, aki valóban képes megtestesíteni a nemzet egységét, ez lett Róna Péter.

Habár az Országgyűlésben nem hangozhat el, az Egységben Magyarország megosztotta Róna Péter önéletrajzát is, melyet alább közlünk:

Róna Péter Miskolcon született, édesapja a magyar légierő főhadnagya volt. Gyermekkorának egy részét a kárpátaljai Rahón töltötte. Tizennégy éves koráig kétszer kényszerült menekülésre családjával. Eredetileg képzőművésznek készült, így 1956-ban felvételt is nyert a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba.
1956. december 2-án, miután a szovjet csapatok szétlőtték lakásukat, édesanyjával Ausztriába menekültek. A Salzburg melletti menekülttáborból Oskar Kokoschka művésziskoláját látogatta,
1957-ben amerikai beutazási engedélyt kaptak, Washingtonban telepedtek le, ahol elvégezte középiskolai tanulmányait.
1960-ban felvételt nyert a Pennsylvaniai Egyetemre, ahol közgazdaságtant, illetve gazdaságtörténetet tanult.
1964-ben kiemelkedő eredménnyel végzett, amely alapján megkapta az egyik legértékesebb ösztöndíjat az Oxfordi Egyetemre ahol jogot hallgatott és évfolyama legfelsőbb kategóriájában végzett.
1967-ben a washingtoni Arnold & Porter munkatársa, majd az Amerikai Szövetségi Kormány kereskedelmi minisztériumának jogtanácsosa lett.
1969-ben Lord Richardson, a Schroder befektetési bank elnöke, majd az angol jegybank kormányzója személyes titkára lett.
1970-ben a Schroder csoport New York-i ágazatának vezető jogtanácsosává nevezték ki, majd az évek során a csoport számos tisztségét is betöltötte. Tagja lett a New York-i Ügyvédi Kamarának, külső tanácsadója volt az amerikai jegybank árfolyam kockázatelemző csapatának, előadásokat tartott a Harvard Business School-on a monetáris integráció elméletéről.
1985-ben az IBJ Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatója lett.
1991-ben hazatért, itthon az Első Magyar Alap befektetési vállalkozást vezette.
2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékén az egyetem tiszteletbeli professzori címét kapta.
2009-ben az Oxfordi Egyetem egyik kollégiumának, a Blackfriars Hall hívta meg vendégtanárnak.
2010-ben a tanári kar rendes tagjává választották, ezzel egy időben a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának tagja lett
A Springer kiadó 8 kötetes "Virtues and Economics" sorozatának főszerkesztője, ahol megtalálhatók fontosabb tudományos tanulmányai.
Két gyermeke és két unokája van, Oxfordban és Kisasszondon él feleségével, Kingával és lányukkal, Emmával.