Két és fél éve tartották a 2019-es önkormányzati választásokat: a ciklus feléhez érve, a Republikon Intézet tíz olyan várost és hozzájuk kapcsolódó választókerületet vizsgált az országgyűlési választások tükrében, ahol ellenzékivé vált az önkormányzat vezetése a legutóbbi helyhatósági választáson.
Az intézet négyéves távlatban, 2018 és 2022 között vizsgálta az országgyűlési és helyhatósági válaszatások eredményeit, az alábbi helyszíneken: Bács-Kiskun 6), Dunaújváros (Fejér 4), Eger (Heves 1), Érd (Pest 1), Jászberény (Jász-Nagykun 2), Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén 1 és 2), Szentendre (Pest 3), Szombathely (Vas 1), Tatabánya (Komárom-Esztergom 1), illetve Vác (Pest 4).
Az elemzésbe bevont város közül mindössze egyben, Dunaújvárosban sikerült megtartania vezető pozícióját az ellenzéknek, azonban még ez az eredmény sem volt elég arra, hogy dunaújvárosi jobbikos közös jelölt, Kálló Gergely megtartsa a 2018-ban és 2020-ban már megnyert dunaújvárosi központú Fejér 4-es választókerületet. A többi település esetében sikeresen tudott fordítani a Fidesz-KDNP. Az ellenzéki pártok számára az is intő jel lehet, hogy még a legerősebb ellenzéki bázisnak számító városokban is csökkent az előnyük a kormánypártokhoz képest. Így nem csak a számukra gyengébb terepnek számító kistelepüléseken esetében feladat a pártok számára a megerősödés, hanem nagyobb városok esetében is.
Zárul az olló
Fontos kiemelni – mutat rá a Republikon –, hogy a két nagy tábor közötti különbség csökkent az ellenzéki bástyának számító települések esetében is. Budapesten 21-ről 8 százalékpontra szűkült az ellenzék előnye, de Szegeden, illetve Tiszaújvárosban is csökkent az olló a két tábor között, bár kisebb mértékben. Szegeden 25-ről 12 százalékra, Tiszaújvárosban 37,5 százalékról 21 százalékra olvadt az ellenzék előnye. Bár az imént felsorolt városokban az ellenzék még mindig erősebb, mint a kormánypártok, a csökkenő tendencia mindenképp intő jel lehet az ellenzéki pártok számára.
Településszintű eredmények 2018-ban, 2019-ben és 2022-ben
Fotó: Republikon Intézet
2018-ban az egyéni választókerületi jelöltekre leadott szavazatokat tekintve a Fidesz-KDNP közel 48 százalékot ért el országosan, míg az ellenzéki pártok – a DK, az Együtt, a Jobbik, a Momentum, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd – összesítve 49 százalékot. Ez az arány 2022-ben 52,5 és 37 százalékra módosult, vagyis az ellenzéki pártok szavazatainak egy százalékos előnye több mint 15 százalékpontos hátránnyá alakult át az elmúlt négy év során. Ez meglátszik a településszintű eredményekben is: míg 2018-ban 120 településen kapott több szavazatot valamelyik ellenzéki párt jelöltje a kormánypártok indulójával szemben, addig 2022-ben ez a szám a közös indulás ellenére 58-ra csökkent le, ami több mint 50 százalékos visszaesést jelent.
Az ellenzék nem csak szavazatszám tekintetében ért el rosszabb eredményt, hanem több esetben a városok egyéni választókerülethez viszonyított előnyéből is vesztett az elmúlt négy évben. Az elemző központ által vizsgált települések közül ez Miskolc esetében érződött a leginkább, ahol a Boros-Abaúj-Zemplén 1-es választókerületében 2018-ban közel 6 százalékponttal jobb eredményt ért el az ellenzék a megyeszékhelyen, mint a választókerület egészében, azonban ez különbség 2 százalékosra zsugorodott 2022-re.
Az ellenzék az idei választáson átlagosan 12 százalékponttal szerepelt rosszabbul az egyéni választókerületi jelöltekre leadott szavazatok tekintetében, mint 2018-ban. Ez az arány megközelítőleg hasonló mértékű volt a vizsgált 10 város esetében is, de több helyen a 12 százalékos országos átlagot meghaladó csökkenés is megfigyelhető volt: Egerben 14 százalékkal, Miskolcon pedig 17 százalékkal értek el kisebb arányt az ellenzéki összefogás pártjai.
Ellenzéki eredmények települési szinten 2018-ban, 2019-ben, illetve 2022-ben
Fotó: Republikon Intézet
A kiválasztott települések közül egyedül Szombathelyen volt számottevően kisebb az ellenzéki szavazótábor olvadásának a mértéke az átlagoshoz képest, megközelítőleg nyolc százalék. A vasi megyeszékhely egyébként azon kevés települések egyike, ahol a Fidesz-KDNP nem tudott erősödni az előző országgyűlési választáshoz képest.
Változó tétek
Az ellenzék önkormányzati választáshoz képest elért látványosan rosszabb eredményét több tényező is magyarázhatja a kampányt olyan nagymértékben befolyásoló hatásokon túl, mint például az orosz-ukrán háború vagy a kormánypártok erőforrás fölénye. Egyfelől jelentheti azt, hogy az ellenzéki pártok nem tudták kellően kommunikálni az önkormányzati vezetésük eredményeit települési szinten, miközben a kormánypártok sikeresen erősítették a választókban azt a narratívát, hogy azokon a településeken és választókerületekben lesz fejlődés, amik a Fidesz-KDNP oldalán állnak.
Ebben komoly hatása lehet a koronavírus-járvány kapcsán bevezetett kormányzati forráselvonásoknak is, amik nagyban lecsökkentették az önkormányzatok már amúgy is szűk mozgásterét mind anyagi, mind pedig autonómia szempontjából, ezáltal még függőbbé tették a helyi szintű fejlesztéseket a kormány támogatásától. Ezen túl a Jobbik korábbi szavazóbázisának részleges elpártolása is nagy hatással lehetett a végeredményre.
Érdemes azonban megjegyezni azt is, hogy az önkormányzati választásokon sok esetben más választói magatartás érvényesül, mint egy országos választás során – mutat rá a Republikon. A szavazópolgárok számára más a két választás tétje, ennek következtében például rendre alacsonyabb a részvétel az önkormányzati választásokon, így nagyobb arányban érvényesülhet a magszavazók akarata, ami 2019-ben a Borkai-botrány hatása mellett kedvező lehetett az ellenzék számára.
Összességében kijelenthető, hogy az ellenzék szempontjából nem volt pozitív, megtartó hatása az előző önkormányzati választásoknak az idei országgyűlési választások tekintetében – állapították meg. Az elemző központ szerint így az ellenzéki pártoknak az elkövetkezendő időszakban nem csak az lesz a feladatuk, hogy a vidéki kistelepüléseken bázist építsenek, hanem az is, hogy az általuk korábban már megnyert nagyobb városokban újra erősödjenek. A fent felsorolt okok következtében pedig sokat kell majd dolgozniuk az önkormányzati ciklus második felében ahhoz, hogy megtartsák az általuk vezetett települések irányításának a jogát a 2024-es helyi választásokat követően is.
