Mindenképpen közösségi tulajdonban kell maradnia a vízközműszolgáltatásnak – mondta hétfőn Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. Schmidt Jenőt azután kereste meg a Magyar Hang, hogy polgármestertársainak levélben számolt be arról: egy augusztus 4-i megbeszélés során a kormányzat világossá tette, hogy az állam nem fogja támogatni az önkormányzati vízközműszolgáltató cégeket, amelyek a rezsicsökkentés miatti bevételkiesés következtében tetemes veszteségeket halmoztak fel – ezért nem maradt választás, mint átadni ezek közül a veszteségeseket az államnak. Schmidt Jenő a vízszolgáltatás privatizációjától tart, elmondása szerint nem tudja, milyen hosszú távú szándék vezeti a kormányt. Ám szerinte amennyiben nem az önkormányzatoknak, akkor az államnak kell üzemeltetnie ezt az alapvető szolgáltatást.
Schmidt Jenő korábban kiállt amellett vízközműcégek az önkormányzatoknál maradjanak, ma azonban – tekintettel a rezsicsökkentés miatt előállt veszteségekre és az energiaár-emelkedésre – már azt tanácsolja a többi polgármesternek, hogy amelyik önkormányzat nem tudja üzemeltetni a vízszolgáltatást, mihamarabb át kell azt adnia a tulajdonjoggal és az üzemeltetés felelősségével együtt az államnak, amely szerinte vélhetően a mostani szolgáltató cégeket fogja majd feltőkésíteni.
Schmidt Jenő elmondása szerint leginkább amiatt aggódik, hogy a vízközműszolgáltatást a későbbiekben privatizálná az állam. Szerinte mindenképpen közösségi tulajdonban kell maradnia az ivóvízszolgáltatásnak. Ezt az aggodalmát arra alapozza, hogy a szemétszállítást is privatizálta az állam – ami egyébként az ellátás akadozásához vezetett.
Elmondása szerint nem lehet tudni, mi a hosszú távú célja az államnak azzal, hogy átvenné az önkormányzatoktól a vízszolgáltatást, és erre az augusztus 4-i, a Technológiai és Ipari Minisztériumban tartott egyeztetés során sem derült fény. Mint elmondta: az államnak így is, úgy is pénzt kell tennie a vízközműrendszerbe, hogy az elmaradt fejlesztéseket pótolja. Az állami tulajdonú cégeknél a rezsicsökkentés miatt előálló veszteségeket is kipótolta az állam. Az önkormányzati tulajdonban álló cégeket azonban nem támogatta hasonló módon: – Nem értem, hogy ha a saját cégének segít az állam közpénzből, akkor az önkormányzati cégnek miért nem – mondta Schmidt. Hozzátetette: ezt azért is tartja érthetetlennek, mert a meglévő cégek tudnák üzemeltetni a szolgáltatást, a veszteségeket ugyanis nem ők okozták, hanem az állam idézte elő a díjak rögzítésével.
A polgármester szerint az állam viselkedésének oka akár az is lehetett, hogy az elavult vízközműrendszerbe „úgyis sok pénzt kell beletenni”, és az állam ezt az összeget szívesebben tenné állami tulajdonú rendszerbe. Hozzátette azt is: bár az államnak komoly összegeket kell majd költenie a szolgáltatásra – az utolsó rekonstrukció 1972-ben történt, jelenleg is az akkor elhelyezett csövek vannak használatban – a közműszoláltatás hosszú távon mindenhol a világon megéri, és ez nem lenne másképp a magyar állam tulajdonszerzése esetében sem. Szerinte újra nyereségessé lehet majd tenni a vízszolgáltatást, amennyiben a vízdíjak nem lesznek továbbra is rögzítve – és Schmidt Jenő szerint nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem tartható örökké.
A legfontosabbnak azt tartja, hogy a vízszolgáltatás közösségi tulajdonban maradjon, vagyis, ha nem önkormányzati, akkor állami kézben, de semmiképpen ne magánszereplők üzemeltessék a szolgáltatást.
A közműcégektől még plusz adót is beszedett a kormány
2012-ben kezdődött a víziközmű-ágazat leépülése, a források kivonása az ágazatból – mondta a Magyar Hangnak még a nyár elején Kecskés Károly, a Víz Koalíció egyik alapítója, a Fővárosi Vízművek Zrt. Munkahelyi Szakszervezetének elnöke. – Először a kormány befagyasztotta a víz- és csatornadíjakat, majd 2013-ban a rezsicsökkentés jegyében 10 százalékkal csökkentette azokat. Ennek hatására a víziközmű-szolgáltatók árai a 2009-es szintre estek vissza, miközben már 2022 közepét írjuk, és minden más alapvető élelmiszerért sokkal többet kell fizetnünk. Ugyancsak 2013-ban „átmeneti” jelleggel közműadót vezetett be a kormány, melyet a csővezetékek hossza után – egy kilométerre 125 forintot – kellett leróniuk a szolgáltatóknak.
A közműadóból éves szinten 14 milliárd forint folyik a költségvetésbe, ám a 39 víziközmű-szolgáltatóból – melyek zöme önkormányzati kezelésben van – csak az öt, többségében állami tulajdonú cég kap vissza pénzt, illetve ezt az összeget még meg is fejelik néhány milliárddal – ecsetelte Kecskés Károly.
Elmaradtak a fejlesztések, nem épültek új kutak, gépházak, tározók, medencék, víztisztítók, és a vízellátó hálózatok műszaki állapota is erősen leromlott. Ma már lassan tényleg csak arra van pénz, hogy a csőtöréseket kijavítsuk – tette hozzá.
Az állami átvétel kapcsán külön pikáns, hogy a Víz Koalíció közadatigényléséből kiderült, hogy a 2020-as adatok alapján több ivóvíz szivárgott el az állami, mint a nem állami tulajdonú szolgáltatók vezetékeiből. Idén április végén jelent meg a tanulmányuk, amelyből kiderült, hogy az állami cégek minden mért mutatóban – felújítási ciklus hossza, fajlagos hibaszám, átlagos hálózati és értékesítési veszteség – valamelyest rosszabbul teljesítettek, mint a nem állami tulajdonúak. Bár egy év adataiból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, jól látszik, hogy a forráshiány miatt elmaradt karbantartások, felújítások következtében a vízellátó hálózatok műszaki állapota is erősen leromlik, amely csőtöréseket – az elmúlt öt évben számuk a duplájára nőtt – és jelentős, 20–30 százalékos vízveszteséget eredményez (van, ahol 47 százaléknyi víz tűnik el a talajban).
