Tavasszal, az áprilisi országgyűlési választások előtt jártuk be utoljára a budai piacokat, hogy megnézzük, a „háborús infláció” milyen hatással van a vásárlói kedvre; hét hónap elteltével újra felkerekedtünk, és utunk során többször visszasírtuk az év eleji drágulást. Árstopok, zongorák, sváb hurka és a 2023-as apokalipszis. Piaci körkép a rekordméretű infláció árnyékában.
Véget érhetne már ez a nap – mondta rezignáltan a gyümölcsök mögül előbújó hölgy. Hajnalban indulhatott a műszakja, és már jócskán benne voltunk a délelőttben, kívánsága mégis korainak tűnt: az Óbudai piac nyüzsgő belső terét elnézve messze volt még a záróra. Péntek lévén az egyik legzsúfoltabb időszakban érkeztem, mégsem nyomott össze a tömeg, a félhomályba merült teremben bőven voltak ugyan vásárlók, de könnyedén be lehetett járni a sorokat, a nézelődést, válogatást nem a közönség mozgása határozta meg. Vásárlóként ez nagy előny, ám az árusok vélhetően jobban örülnének a hömpölygő áradatnak. De mindent elborító tömegről már tavasszal sem beszélhettünk – legutóbb akkor kerestük fel a Kórház utcai csarnokot –, amiért a piacozók akkor a közelben nyílt diszkontáruházakat tették felelőssé. Az április eleji túra után hét hónappal látszólag nem sok minden változott a Flórián tér mögött, a panelek és a kísérleti lakótelep házai között megbúvó piacon.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2020 és 2022 februárja között a gomba és az uborka kilójának átlagára több mint 20, a narancsé és a paradicsomé több mint 15 százalékkal, míg az almáé, a körtéé és a sárgarépáé több mint 10 százalékkal emelkedett. Az élelmiszerek átlagos ára 2022 februárjában 11,3 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban – írtuk áprilisban. Az ősz végéhez közeledve már visszasírjuk az akkor még rémisztőnek tűnő adatokat, a drágulás ahhoz képest szürreális méreteket öltött.
Szeretjük magunkat az élen látni, remek érzés, ha mi, magyarok vagyunk a legjobbak valamiben, de erről a rekordról talán lemondanánk: az Európai Unióban nálunk emelkedik leginkább az élelmiszerek ára, októberben 40 százalékos inflációt mértek e téren (novemberre pedig már 50 százalék fölé ment). És mindezt úgy, hogy több termék esetében is ársapkát vezetett be a kormány, utoljára a krumpli és a tojás került be ebbe a körbe.
Márton-napi sokk
Az Óbudai piac forgalmán – laikus szemmel nézve, az áprilisival összevetve – ez nem látszódott, az árusok közül azonban többen már érzik a különbséget. – Az olcsóbbat választják és abból is kevesebbet visznek – mondta egy hölgy, szavait pedig a vásárlója is megerősítette. Az idős asszony elárulta, korábban is pontosan beosztotta a pénzét, de most már csak a legszükségesebbeket szerzi be, és nem is mindig pipálja ki a listája minden tételét. – Könnyebben húzom haza a vásárlókocsit, mint tavaly, pedig nem lettem fiatalabb.
Áprilisban a csirkecomb 1000–1200 forint körül mozgott, sertéscombot 2000-ért, marhalábszárat 3500-ért, egy kiló almát pedig 300 és 500 forint között kaphattunk. Most a csirkecombért akár 1900 forintot is elkérhetnek, a sertés és a marha legalább 600 forinttal, az alma pedig 100–200 forinttal drágult. A szilváért 900 forintot kell fizetnünk, akárcsak a körtéért, de ebből van 1300 forintos kategória is, a hagyma 400, a paradicsom pedig 1000 forint körül mozog. Márton napján érkezve nem meglepő módon a liba minden húspultban felbukkant, a hentesek alaposan felkészültek, nem úgy, mint a pénztárcánk a megpróbáltatásra: 4000 és 7000 forint között mozogtak a szárnyas különféle részei, a máj ára pedig a tízezret is meghaladta.
Ha túltettük magunkat az infláció okozta sokkon, az Óbudai piacon számos különlegességre bukkanhatunk. Kiváló halaspultot éppúgy találunk, mint házi füstölt termékeket áruló standot, az elengedhetetlen kovászos kenyérből sincs hiány, és a tejtermékek rajongói sem csalódhatnak. Kapni ezeken kívül valódi sváb hurkát – amelyet a zsemle különböztet meg az itthon széles körben fogyasztott, rizzsel készített társától. A zsemlés hurkaként is emlegetett finomság kilója 2500 forint.
Találhatunk sváb hurkát a II. kerületi Fény utcai piacon is. És a bélbe töltött húsos csemegén túl is akadnak párhuzamok, mindenekelőtt a vásárlóközönség barátságos mérete. Nincs tülekedés, nincsenek türelmetlen pillantások, ha az ember meg-megáll nézelődni, nem sürgeti senki, nyugodt, békebeli tempó uralja a teret. Mondhatnánk akár azt is, hogy mindez a piac szerkezete ellenében történik, hiszen a Mammut csatolt részeként álló épület egy pláza, egy parkolóház és egy pesti bérház valószínűtlen keverékének tűnik, amelynek elsődleges funkcióját a bevásárlóközpontok éthosza határozza meg: a vásárlás minőségi idejét felülírja annak mennyisége. Mintha a (két végén) nyitott struktúrát átjáró szél jelezné az alkotói szándékot: a légmozgás tolja maga előtt a vásárlót, aki a legszükségesebbeket is csak kapkodva tudja elintézni.
Koncert szódával
Szerencsére ez esetben sem érvényesült a tervezői akarat, a közönség dacol a széllel. Érdemes is lelassulni, hiszen remek dolgokat fedezhetünk fel magunknak. A házilag füstölt húsoktól az ínycsiklandó gombákon és arany színű mézeken át a termelői zöldségekig kiváló árukra (is) bukkanhatunk. És akkor a Buda Szódáról még nem is beszéltünk. A piac egyik első emeleti üres helyiségét elfoglaló üzlet hét évtized után élesztette fel a II. kerületi szikvízgyártás hagyományát. A szén-dioxiddal helyben dúsított vízzel – a fenntartható fogyasztás jegyében – kiváltható az eldobható flakonos változat. A Buda Szódában a víz ötkomponensű szűrőn áthaladva kerül a saját hűtéssel ellátott készülékbe, majd onnan a tisztított palackokba, amelyek többször felhasználhatóak. A töltési folyamat bárki számára nyomon követhető, így a szemünk előtt éled újra a régen oly népszerű szikvízgyártás.
Az árszínvonal Óbudával összehasonlítva hullámzó, a húsok jellemzően 5–10 százalékkal drágábbak, a tejtermékek esetében is hasonló a helyzet, a zöldség- és gyümölcsfronton azonban alig volt eltérés, akadt, amit a Fény utcában olcsóbban megkaptunk. És ha már a zsemlés hurka szóba került, a II. kerületi egy kicsivel többe kerül: 2800 forintért vehetjük kilóját. Ami pedig az eladói hangulatot illeti, áprilisban egyértelmű volt a felállás. Óbudán főleg borúlátó árusokkal beszéltünk, Fény utcai kollégáik ellenben a gazdasági helyzet dacára optimisták voltak: amíg a törzsközönség megmarad, addig nem lehet baj. Novemberre kiegyenlítődni látszik a helyzet, a baljós árnyak egyre nagyobbnak tűnnek, az apokalipszist azonban egyelőre elhalasztották: a legtöbben 2023-tól várják a nagy bedőlést. – Még jönnek a vevők, de ha így megy tovább, jövőre mindenkinek megcsappannak a tartalékai, és azt a piac is meg fogja érezni – mondta egyikük.
Gyorsan elűzheti a borús hangulatot a Fény utcai létesítmény emeletére kihelyezett közösségi zongora, amelyhez bárki odaülhet, aki kellő muzikalitást érez magában. E sorok írója nem kívánva felgyorsítani a vásárlóközönség zsugorodását, nem kapott az alkalmon, a létesítmény Facebook-oldalának tanúsága szerint azonban itt komoly koncertek is elhangoztak már. A hozzáadott érték mindenképpen sokat dob a vásárlási élményen, ha a piacok az árakban egyre kevésbé vehetik is fel a versenyt a diszkontáruházakkal, zongoraszóra palackozott szikvizet aligha kapunk a kiskereskedelmi láncok egy kaptafára gyártott üzleteiben.
Persze az élmény önmagában még nem oldja meg az inflációt, és a hangulatkeltés terén egyelőre a kormány sem mutatkozik sikeresebbnek a pianínónál, akármilyen kottából is játszanak. Orbán Viktor miniszterelnök nemrég arról beszélt, hogy az árstoppal 10 százalék alá szorítható az immár 20 százalék fölötti infláció. Holott a szakértők korábbi becslési szerint az csak abban az esetben szökhetett volna ilyen magasra, ha időközben kivezetik az alapélelmiszerekre vonatkozó plafont, amelyet időközben még Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is fenntarthatatlannak nevezett. Ha hirtelen eltörölnék, akkor a kilencvenes évek rekordjánál is magasabb lehetne az infláció, amit a kormány láthatóan el akar kerülni, ennek megfelelően bővült a maximált árú termékek köre – ahogy arról már esett szó – a krumplival és a tojással.
Nyílik az olló
A kiskereskedelmi láncok azonnal reagáltak is a döntésre: ahogy a korábban bejelentett áruk esetében, úgy ezekből is csak korlátozott mennyiségben vásárolhatunk. A piacokon, ottjártamkor hasonló szigorral nem találkoztam, igaz, kevéssé életszerű, hogy valaki 50 tojással és 20 kiló krumplival távozzon a vásártérről. A tojás darabja egyébiránt 90 forint körül mozgott Óbudán és a Fény utcában is, míg krumplit 200-300 forint közötti összegért vehettünk.
Az árstopok (egyik) kellemetlen mellékhatása, hogy hatalmasra nyílik az olló a maximált árú és az egyéb termékek között. Amíg a csirkemell nem mozdulhat el az 1500 forintról, a pulyka már szinte a duplájába kerül, és ez több veszélyt is rejthet magában. A megnövekedett kereslet miatt egyszerűen elfogy a csirke, miközben pulykára lassan alig lesz igény, az üzletek pedig folyamatosan veszteséget termelnek a hatósági árral, hiszen nagykereskedelmi szinten nem érvényesül az árstop, vagyis drágán veszik és olcsón adják el a terméket. Ezt a veszteséget más áruk drágításával ellentételezhetik, zárójelbe téve ezzel a kormány szándékát: a számlánk végösszege nem tükrözi majd az árplafont, hiszen tojásra, cukorra, tejre és krumplira kevesebbet költünk ugyan, de más szükséges dolgokra sokkal többet, mint korábban.
A nagy nemzetközi láncok ráadásul sokkal könnyebben megoldják az árstop okozta problémákat, a kisebb magyar üzleteket hozhatja nehéz, esetenként kilátástalan helyzetbe az infláció megtörésére szolgáló döntés. És ne feledjük, a hatósági árat előbb-utóbb kivezetik, ami hatalmas sokkot okozhat: nemcsak a pulyka-, de a csirkemelléért is 3000 forintot kérnek majd.
Mindezek után nehezen feledjük a piaci árusok jóslatát a 2023-ban érkező bajokról, és már csak azt kívánhatjuk, amit a fényesre suvikszolt almák mögött ülő hölgy: bárcsak véget érne ez a nap is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/47. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg november 18-án.
