Őrtornyok és hűlt helyük a talpunk alatt: ennyi maradt a közel kétezer éves emlékekből mára. Óbudai múltidézés Commodus császártól a Bivalyos csárdáig.
Valószínűleg sokakban felmerült már a kérdés: vajon mennyire római a Római-part? Milyen ókori római emlékeket rejt a terület? Vagyis összefoglalva, volt-e bármi az Aranyhegyi-patak torkolatától északra a Szentendrei-sziget csücskéig terjedő területen? A válasz tömören: igen. A ma népszerű kiránduló és rekreációs Duna-partszakasz az egykor az Aquincum néven ismert római kori közigazgatási egység polgárvárosának északkeleti zónájától indult, és része volt a rómaiak dunai folyami határvédelmi rendszerének, a ripa Pannonicának (a rómaiaknál a folyami határ elnevezése volt a „ripa”, míg a szárazföldié a „limes”). A területen haladt a hadsereg gyors felvonulását elősegítő katonai út, amely Aquincumból ment Szentendre irányába, ahol Ulcisia Castra néven egy segédcsapat tábor és egy köré szerveződött telep állt.
A szomorú igazság az, hogy ma semmi nyomát nem látni az ókori rómaiak jelenlétének. A Római-parton egyetlen olyan objektum, épület sincs, amelyet velünk élő romként meg lehetne nézni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne építkeztek volna a térségben.
Jelenlegi ismereteink szerint négy kiserőd/erődített őrtorony – összefoglaló néven burgus – is állt a mintegy három kilométeres szakaszon. Ezek közül hármat még az 1930-as évek elején tártak fel az Aquincumi Múzeum akkori szakemberei, míg a negyedik viszonylag újnak számít, mivel egy lakópark 2010-es leletmentése során bukkant a felszínre. Az építmények mindegyike egy-egy határvédelmi rendszer megerősítését célzó erődítési program során létesült: Commodus (Kr. u. 180–192) és a helyinek számító, dél-pannoniai származású I. Valentinianus (Kr. u. 364–375) uralkodása idején.
Északról déli irányba haladva az első három – 1930-as évek közepén feltárt – római-parti burgusról először az ásatás vezetője, Nagy Lajos aquincumi múzeumigazgató adott hírt. A Kossuth Lajos üdülőpart 85. szám alatt talált őrtoronyról rövid jelentésében azt írta: a „Bivalyos csárda alatt, a Dunához levezető út és part menti sétány kereszteződésében egy kis méretű (8,1 × 8,1 méter) négyszögű őrtoronyban a legio II adiutrix késő kori bélyegeit szedtük fel s ezek szerint építése Diocletianus uralmával hozható kapcsolatba”. A Bivalyos csárdát egyébiránt 2021-ben bontották el.
Az Ulcisia 4-es számú őrtoronynak az építési ideje körül akadt némi vita: Soproni Sándor régész, a szentendrei múzeum igazgatója, illetve az ugyancsak elismert régész, Nagy Tibor azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Diocletianus (Kr. u. 286–305) mellett az objektum épülhetett I. Constantinus (Kr. u. 306–337) vagy épp I. Valentinianus idején is. A bélyeges téglák egyik legnagyobb magyar szakértője, Lőrincz Barnabás ugyanakkor határozottan azon a véleményen volt, hogy az aquincumi házi légió lelőhelyen talált téglák egyértelműen Valentinianus-koriak.
Az ettől 350 méterre délre, a Kossuth Lajos üdülőpart 59. szám alatt ugyancsak egy kisebb méretű őrtorony bukkant elő. „A Duna-csónakház előtt egy korábbi őrtorony kiszedett falainak helyét mérhettük csak fel. Itt a legio II adiutrix és a cohors miliaria nova Surorum sagittariorum bélyegtöredékei jöttek elő s nincs kizárva, hogy a Commodus-féle burgusok egyikével állunk szemben” – írta 1937-es jelentésében Nagy Lajos. Öt évvel később, Budapest története című monográfiában szintén ő mindezt úgy egészítette ki: a torony „építési technikája elüt a késő római, valentinianusi erődépítések modorától; az itt talált apró leletek és bélyeges téglák építésének korát Commodus császár feliratokból is ismeretes limeserődítési tevékenységének idejébe helyezik”. Soproni szerint az 1934-ben feltárt, 1,1 méteres falvastagságú Ulcisia 5 néven számon tartott őrtorony 5,8 × 5,8 méter lehetett.
A burgus érdekessége, hogy a felételezett építési feliratát hamarabb megtalálták, mint magát az épületet. A Duna túloldalán, Gerecze Péter állami főreáliskolai tanár 1914-ben ásatást végzett a rákospalotai MÁV-telepen. A XIX. századi műemlékvédelem egyik fontos alakja egy Árpád-kori templom és temető feltárása során római kori feliratokra is bukkant az egyébként a római időkben hivatalosan barbár területnek számító részen. Ezek között talált egy félbetört Commodus-kori építésről megemlékező szöveget. Ezt a feliratot pedig a kutatás az Ulcisia 5-ös toronyhoz köti, ami szerintük egyúttal keltezi is a Duna túloldalán álló római helyőrséget. Ugyan a párosítás nem százszázalékos, ám ha így van, akkor miként azt Kovács Péter Pannonia történetéről készített korpuszának harmadik kötetében említi, ez az őrtorony az egyetlen, amelynek van építési felirata és a Commodus-féle, főleg táborokat érintő erődítési munkáihoz lehet kötni.
A harmadik római-parti burgus, a Commodus-kori társától 700 méterre délre a Kossuth Lajos üdülőpart 21. szám alatt került elő, ahol ma a Külker Evezős Klub működik. „Az aquincumi polgárvároshoz legközelebb fekszik az OKH-sporttelep építésekor előkerült kis burgus. Teljesen feltártuk. Előkerült egy beépített oltárkő is, melyet Iuppiter tiszteletére az ala Frontoniniana (lovas segédcsapat) decuriója állított – írta 1937-ben Nagy Lajos. A ripa Pannonica egyik legelismertebb kutatója, Visy Zsolt nagy összegzőjében azt is írta a toronyról, hogy az nem egészen négyzet alakú: 7 × 6,9 méteres volt ugyancsak 1,1 méteres falvastagság mellett.
Noha korábbi feltárásokból lehetett sejteni, hogy a Római-part déli csücske több periódusban is aktív lehetett a rómaiak alatt, 2010-ig kellett várni arra, hogy egy újabb katonai létesítmény bukkanjon elő. A Nánási út 3. szám alatt egy burgus északi falát és két oldalfalának elejét sikerült megfogni. „Az egykori Berlinger vendéglő kerthelyiségében különböző periódusú salak- és dolomitmurva rétegei alatt masszív, római kori épületomladék és vaskos falmaradványok jelentkeztek. A tetőomladékból származó Frigeridus dux Valeriae limitis és Valentinus tribunus bélyegzőjével ellátott, kormos tegulatöredékek már az első ásatási napon nyilvánvalóvá tették az építmény katonai rendeltetését és Valentinianus-kori keltezését” – írta a feltárásról Budai Balogh Tibor ásatásvezető.
Frigeridus dux katonai parancsnok nevével ellátott bélyeges tégla a 2010-ben feltárt I. Valentinianus-kori késő római erődből a Római-part déli csücskében, a Nánási út elején (Fotó: Budai Balogh Tibor)
Az objektum 19,2 × 19,4 méteres méretével nagyobb volt a korábban ismerteknél. A torony végső pusztulását tűzvész okozta, ám nem ostromban esett el, hanem a felgyújtás előtt tervszerűen kiürítették. Erre a „padlón heverő Theodosius-ezüst jelenlétéből ítélve a kiserőd feladására mindenképpen 388 után, nagy valószínűséggel azonban csak az V. század elején, a valeriai határvédelem átszervezésekor került sor”. – A burgust erősen visszabontott állapotban találtuk meg, kőanyagának jelentős részét a középkori Óbuda (az akkori Buda) építkezései számára szállíthatták el, erről tanúskodik az alapokig kiszedett északkeleti falsarok kövei közé került ezüstérme, Orseolo Péter denárja. A romot a későbbi korokban sem kímélték, a különféle célú újkori bolygatások (árkok, gödrök) mellett a kerthelyiség jegenye- és platánfáinak gyökerei és recens közművek sora tett kárt a felmenő falakban és az intakt tetőomladékban – olvasható Budai Balogh Tibor összefoglalójában.
Ahogy ő is megjegyzi, a „rendelkezésre álló információk alapján ma még nem rekonstruálható a Római-partra vonatkozó védelmi elképzelés, így az aquincumi polgárváros keleti előterében épült Nánási úti burgus pontos szerepéről is csak keveset lehet tudni”. Ahogy arról se sokat, hogy a Commodus-kori torony vajon része volt-e a valentinianusi rendszernek.
Miként azt az Aranyhegyi-patak tőszomszédságában lévő kiserőd feltárója, Budai Balogh Tibor is írja, ugyan „a polgárváros Valentinianus-kori és még későbbi periódusai nehezen kutathatók, rosszul is kutatottak, és a begyűjtött adatok is ellentmondásos következtetésekhez vezettek. Annyi mégis valószínűnek látszik, hogy a IV. század utolsó harmadában a településen és közvetlen környezetében még éltek polgári elemek. A Nánási úti burgus elhelyezésekor és típusának kiválasztásakor a stratégiai megfontolások mellett a civil lakosság védelme is szempont lehetett.”
Noha a valentinianusi védelmi rendszer nem tudta megakadályozni a barbárok beáramlását a birodalom Nyugati felébe és Pannoniába – az uralkodó Komárom melletti Brigetio légiótáborában bekövetkezett 375-ös agyvérzése és halála után –, mégis ez adta a római-parti késő római katonai létesítmények egyik jelentőségét.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/38. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg szeptember 16-án.
