Az európai fogyasztási rangsor végén kullogunk: csak a bolgárok vannak mögöttünk

Az európai fogyasztási rangsor végén kullogunk: csak a bolgárok vannak mögöttünk

Róna Péter (Fotó: Végh László/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az európai polgárok fogyasztási adatai azt mutatják, Magyarország az unió második legszegényebb országa, csak Bulgária áll rosszabbul, mint hazánk – derül ki az Eurostat december közepén közzétett statisztikájából.

Az európai államokat rangsoroló statisztika azt mutatja, mekkora egy ország polgárainak tényleges fogyasztása, mennyit kap az államtól és a non-profit szervezetektől, majd az így kapott adatot kiegyensúlyozzák az adott ország árszínvonalával – azaz vásárlóerő paritáson értékelik az adatokat –, hogy összehasonlíthatóak legyenek azok más országok hasonló adataival.

A 2021-es adatok feldolgozásával képzett mutató értéke Magyarországon ugyanúgy 70, mint egy évvel korábban volt, azaz az uniós átlagnak alig a 70 százalékát éri el.

Ennél csak Bulgária áll rosszabbul, ahol a mutató értéke 65, igaz, ott egy év alatt négy százalékpontot javult annak értéke. Az egykori szocialista blokk országai közül Szlovákia minimálisan, egy ponttal előttünk áll, és nekik sem sikerült javítani az elmúlt 12 hónapban. A horvát mutató viszont 68 százalékról 72 százalékra emelkedett.

A lettek jelentősen gyarapodtak, hiszen a tavalyi 70-nel szemben idén már 76 százaléknál tartanak, majd Észtország következik, ahol egy év alatt 77 százalékról az uniós átlag 80 százalékára ugrott a fogyasztás nagyságát mutató értéke. Meglepő módon Románia is jelentős fejlődést ért el, hiszen 80 százalékról 84 százalékra emelkedett a mutató, Lengyelország esetében pedig 83-ról 84 százalékra. Szlovénia és Csehország fej-fej mellett állnak a régiós országok listájának második helyén 85 százalékos értékkel, a 97 százalékkal listavezető Litvánia mögött. 

Az uniós listavezető továbbra is Luxemburg 144-es értékkel, majd Németország következik 120-as mutatóval, utána Dánia 119-cel, Ausztria pedig – amelyet 2030-ra szeretnénk utolérni – a negyedik helyre lépett előre 116 százalékos értékkel.

A most megjelent friss adatok azt mutatják, hogy az egykori szocialista blokk országai közül az egyetlen Szlovákián kívül csak nekünk nem sikerült az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) növekedését átkonvertálni az egy főre jutó fogyasztás növelésére – mondta az adatokat elemezve a Magyar Hangnak Róna Péter közgazdász.

Az Oxfordi Egyetem oktatója arra is felhívta a figyelmet, talán ennek a gyenge eredménynek is szerepe lehetett abban, hogy Szlovákiában éppen a jelentés megjelenésének napján fogyott el a bizalom a szlovák kormánnyal szemben.

A közgazdász több okot is felsorolt a gyenge magyar eredmény magyarázataként. Egyrészt a korrupciónak köszönhetően jelentős mennyiségű pénz hagyja el az országot. Ez nemcsak azért jelent gondot, mert eltűnik a pénz Magyarországról, hanem azért is, mert ezt a jelentős összeget nem fektetik olyan fejlesztésekbe, beruházásokba, amelyek jól fizető munkahelyeket teremtenek.

Ezt a folyamatot erősíti a kormányfő által favorizált munkaalapú társadalom is, ahol nincs szükség jól képzett és éppen ezért jól megfizetett, azaz jelentős fogyasztásra képes munkaerőre.

Az adófizetői milliárdokkal kistafírozott összeszerelő-üzemek, illetve az alacsony képzettséget kívánó egyéb termelőüzemek egyben azt is jelentik, hogy bebetonozzák a magyar gazdaságot az alacsony hozzáadott értéket kibocsátó termelésbe. Vagyis nem jut pénz a magas bérekre, így az egyébként lehetségesnél alacsonyabb lesz a legnagyobb fogyasztói réteg, a lakosság vásárlóereje.

És itt jutunk el a másik okhoz, oda, hogy a magyar GDP-növekedés igen komoly hányada a multinacionális vállalatoktól származik, amelyek az itt megtermelt haszon jelentős részét kiviszik az országból, ami ismét csak hiányzik a fogyasztásra fordítható összegből.

A gyenge magyar teljesítmény harmadik okaként Róna Péter a magyar fiskális és monetáris politikát nevezte meg. A téves, az elvtelen növekedést erőltető gazdaságpolitika az elmúlt tíz évben hagyta gyengülni a forintot, utat engedett az inflációnak, vagyis hiába az esetenként látványos nominális bérnövekedés, ha annak vásárlóerejét látványosan erodálja az árak emelkedése.