A világjárvány óta még nem volt akkora tömegrendezvény, mint szombaton Csíksomlyón. A távolságtartás miatt nehéz megbecsülni, hányan voltak, de sok tízezernyien bizonyosan.
Az 1989-es romániai rendszerváltás óta egyszer fordult elő, hogy nem tudták megrendezni Csíksomlyón az ötszáz éves múltra visszatekintő zarándoklatot – tavaly, a koronavírus-világjárvány miatt. Idén sem volt biztos, hogy lesz, igazából csak két héttel az esemény előtt dőlt el, hogy meg lehet tartani.
A feltételek is folyamatosan változtak: először úgy volt, hogy csak a csíkszeredai lakosok mehetnek, és rajtuk kívül összesen 22 ezer máshonnan érkező zarándok. A hatóságok részéről felmerült az is, hogy csak oltási igazolvánnyal lehessen részt venni, de ezt az ötletet később elvetették. A külföldiek részvételét először nem engedélyezték, aztán azt mondták, az erdélyi testvértelepülésük keresztaljához csatlakozhatnak a távolról érkezők. Korlátozták azt is, milyen járművel lehet érkezni Csíksomlyóra: autóbusszal nem, de gyalog, szekérrel, személyautóval és vonattal igen.
Ugyan Romániában a köztéren (kevés kivétellel) már nem kötelező a maszkviselés, a zarándokokat arra kérték, mindenki viseljen maszkot és figyeljen a távolságtartásra. A különböző földrajzi régiókból érkezetteket kordonokkal elválasztott területekre vezették.
Én már pénteken megérkeztem Csíkszeredába, és a Hargitán átvezető úton néhány gyalogos zarándokot pillantottam meg. Székelyudvarhelyről jöttek, abból a városból, ahonnan korábban több száz fős gyalogos csoport indult szervezetten a búcsúra. Most csak hatosával gyalogolhatunk, mondta egy székely- és magyar zászlót cipelő fiatal, de úgy látszik, ezt a szabályt csak ők vették komolyan, mert pár perc múlva egy komolyabb, közel száz fős csoportot előztem meg – ők Zetelakáról és Zeteváraljáról indultak.
A távolról gyalogló zarándokoknak egyébként nem kedvezett az időjárás: az utóbbi napokban áradásokká duzzadó esőzések, hideg és nagy sár nehezítette az útjukat.
A búcsú napjának reggele alig hétfokos hőmérséklettel és komoly köddel indult, de a pára hamar felszállt és mire kiértem a somlyói kegytemplomig a lezárt városon keresztül, már a nap is kisütött és gyorsan melegedett az idő. Akadt olyan is, aki heteket volt úton: Molnár Levente operaénekes május hetedikén indult Máriapócsról, hogy aztán szombaton megérkezzen a Kis- és Nagy-Somlyó közti nyeregbe. A Farkaslaka melletti Kecsetből pedig húsz fő lóháton érkezett a zarándoklatra.
A búcsú idei mottója: a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. A mise főcelebránsa Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke volt, felkért szónoka pedig Salamon József gyimesbükki plébános. Utóbbi Lujzikalagorban született csángó, és pont a romániai rendszerváltás évében, 1989-ben szentelték pappá Gyulafehérváron.
Idén az időjárás is kegyes volt a zarándokokhoz: bár előtte minden nap esett, szombaton a rendezvény teljes ideje alatt sütött a nap.
Csíksomlyói búcsú 2021-ben (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)
Az idei csíksomlyói búcsúról szóló riportunkat a pénteken megjelenő Magyar Hangban olvashatják.
