Negyven éve adták át a Skála Metrót – egy kép anatómiája.
A Skála Kópé második otthona
A Nyugati tér városrendezése során, a felüljáró építésével lebontásra ítélték a MÁV egykori irodaépületét, viszont a vasúttársaság ragaszkodott az irodahelyiségek, míg a város az üzlethelyiségek pótlásához. A Skála így bejelentette: itt húznák fel második áruházukat. A Demján Sándor igazgatásával működő Skála-Coop Vállalat olyan áruházakat hozott létre, melyek filozófiájuk szerint széles választékkal és jó minőséggel várják a vásárlókat. A Skála Metro 13 ezer négyzetméteres, eltolt és elfordított egységekből álló fekete üvegpalotáját az Ybl-díjas Kővári György tervei alapján valósították meg. „Kiböjtölték ezt az áruházat a budapestiek, hiszen az első kapavágástól a nyitásig csaknem nyolc év telt el – mondta többek között Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, amikor a Marx téri építkezés gondjairól beszélt. Mint ismeretes, a Skála még 1976-ban kötött szerződést 1981. április 1-jei üzembe helyezési határidőre. A hároméves csúszás a szövetkezeti vállalatnak mintegy 600 millió forint veszteséget – kieső forgalom, amortizáció – okozott. Az építkezés költségei meghaladták az 500 millió forintot, s ez 40 ezer forintos négyzetméterárat jelent” – írta az 1984. április 29-i átadásról szóló tudósításában a Népszabadság.
A Nyugati (Marx) tér 1986-ban a Skála Metró nagyáruházzal (Fotó: Fortepan/Záray Péter)
A budai nagy Skálához képest feleakkora, 930 munkavállalót foglalkoztató áruház alapvetően divatárut, konfekciót, cipőt és sportruházatot kínált, de minta után árusított háztartási gépek és más műszaki áruk is kaphatók voltak itt, míg az aluljáró szintjén egy 1400 négyzetméter eladóterű ABC, a második emeleten pedig első osztályú étterem várta a budapestieket. A MÁV irodáit és konferenciatermét a külön bejárattal rendelkező felső szinteken alakították ki. Az 1980-as évek végére országszerte már hatvan Skála áruház létezett Magyarországon, de a legsikeresebb mind közül a Nyugati téri volt. Az üzletlánc azonban a rendszerváltást követően, a bevásárlóközpontok és a plázák megjelenésével elvesztette piacvezető szerepét, a kétezres évek közepére pedig az áruházlánc összes üzlete bezárt. Az azóta felújított és átalakított Nyugati téri épület jelenleg a Libri otthona, de edzőterem, kávézó és sportbolt is működik benne.
Egy elhibázott felüljáró
A mai Váci út, illetve a Bajcsy-Zsilinszky út mentén valamikor a város egyik legfontosabb villamoshálózata futott. Az egykor Széna térnek nevezett Kálvin tér és Újpest határa között 1866. június 30-án indult el az első lóvasúti szerelvény áthaladva a Váci körúton (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton), két évtizeddel később ugyanitt már villamos szállította az utasokat. Idővel egyre több vonal haladt itt át: például a Deák teret és a Városmajort összekötő 49-es, az Óbudáról érkező 7-es és 11-es, a hűvösvölgyi 39-es, a zugligeti 43-as, a kelenföldi 57-es és a tabáni 61-es villamos is. Később volt járat, ami a Nyugati tértől egészen Albertfalváig, illetve olyan is, ami Kispestig futott. A 3-as metró építésével azonban az akkori várostervezők szerint értelmét vesztette a villamosvonal, így a síneket felszedték.
A zavartalan autós közlekedés érdekében viszont sürgetővé vált az észak–déli irányban futó gyorsforgalmi utak kiépítése, melyek közül a Marx téri lett az egyik, a másik példát a Baross térnél láthatjuk. A Marx téri 420 méter hosszú felüljárót Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat (ma Hídépítő Zrt.) munkatársa tervezte, és ugyanez a cég építette meg 1980-ban az akkor itthon újnak számító úgynevezett szabadszereléses építéssel. A híd mielőbbi átadását sürgető városvezetők nyomására azonban a kivitelező nem tartotta be a ragasztó száradási idejét, a darabok ezért elmozdultak, így a kész felüljárót egy részen vissza kellett bontani. Csak egy év késéssel, 1981. november 10-én tudták átadni a forgalomnak. Az elmúlt négy évtizedben jelentősen megváltozott a városhasználat, és a várost mára sok szempontból élhetetlenné tevő autóforgalom csökkentése vált fontos szemponttá. Emiatt a Nyugati téri felüljáró bontása is régóta napirenden van, az újabb fonódó villamosvonal bejelentésével pedig egy lépéssel közelebb került a főváros a felüljáró lebontásához. Ha ez az elképzelés megvalósul, akkor az észak-pesti 12-es és 14-es, valamint a Deák Ferenc térig közlekedő 47-es és 49-es villamosok összekötésével Újpestről átszállás nélkül lehet majd átjutni Újbudára.
Expressz fotókidolgozás magyar–amerikai módra
1984-ben az Amerikai Egyesült Államokból visszatért üzletember, Várszegi Gábor a Skála-Cooppal és a Budapesti Fényképész Szövetkezettel közösen megalapította a Fotex Első Amerikai–Magyar Fotószolgáltatási Kft.-t. Rögtön tizennégy boltból álló hálózat jött létre, amely expressz fotókidolgozást kínált, ígéretük szerint a kidolgozott képeiket akár már egy óra múlva meg is kaphatták a vásárlók. A vegyesvállalat rendkívül dinamikusan fejlődött, alaptőkéjét 3 év alatt 11 millió forintról 151 millióra növelte, forgalma pedig volt, hogy elérte a 600 millió forintot. Négy évvel később a cég égisze alatt Magyarországon is megkezdődött a kontaktlencse gyártása. A Fotex angol gépekkel fölszerelt kontaktlencséket gyártó laboratóriuma a Sashegyen működött, míg a Népköztársaság útján (a mai Andrássy úton) nyitották meg a bemutatószalont, ahol – ahogy arról a Dunántúli Napló beszámolt – „milliókat érő japán műszerekkel dolgozó szemorvosok fogadták a betérőket”. Kezdetben csak keménylencséket, de idővel már lágylencséket is árusítottak, a lencsékhez a különféle tisztító és tároló folyadékokat az Egis Gyógyszerárugyár gyártotta. A Fotex sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy 1990-ben a tőzsdén jegyzett részvénytársaság lett (egészen a 2012-es kivezetésig), Várszegi Fotex-vezérként 2002-ben a leggazdagabb magyarok listájának első helyére került. A fényképelőhívó és optikai cég előbb általános kiskereskedelmi, üveg- és bútoripari társasággá, majd a kétezres évek elejétől egyre inkább ingatlancéggé vált.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/14. számában, az Időgép mellékletben jelent meg április 5-én.
