Rövid időn belül a második olyan, a rezsim kiemelt támogatását élvező, a közelmúlt belpolitikai történéseire reflektáló magyar film készült el, amelyik feltűnően nem mond semmit a Fidesz és Orbán Viktor szerepéről. A 2006-os eseményeket kampánycéllal feldolgozó Elkxrtuk és az Antall Józsefnek emléket állító Blokád más-más művészi nívót képvisel, – egyértelműen utóbbi javára billen a szubjektív ítéletem –, de jelen írás nem a műelemzés szándékával készült. Az Elkxrtuk esetében még úgy-ahogy érthető ez a visszafogottság, a Fidesz akkori pozíciója a mából nézve is világosan meghatározható, a feladat amúgy is más volt.
Az 1990-es taxisblokádra fókuszáló másik alkotásban ugyan mellékesen elhangzik egyszer Deutsch Tamás neve, egy fiatalabb néző számára nem feltétlenül magától értetődő, hol állt akkor Orbán Viktor és a pártja, a Blokád e tekintetben nem nyújt kapaszkodót. Elárulom, nem Antall József mellett. Olyannyira nem, hogy Orbán a parlamentben a krízist okozó benzináremelés előzetes letagadása miatt egyenesen hazugnak nevezte az Antall-kormányt; az ilyen megfogalmazás akkor tabudöntögetőnek számított. Tegyük hozzá: az alkotók az igazság minden elemének kibontásával nem rontották volna az akkor ellenzéki Fidesz megítélését. A párt ugyanis a válság napjaiban tanúsított mértéktartásával az indulatok csillapítását segítette, miközben az SZDSZ némely megnyilatkozása arra utalt, hogy akár kormányválságig is feszítették volna a helyzetet.
Miközben a Blokád nem hamisítja meg a rendszerváltó kormányfő és a köztársasági elnök, az MDF-es Antall József és az SZDSZ-ből érkezett Göncz Árpád konfliktusának lényegét, túlzásaival méltánytalanul bánik utóbbival, ahogy az egykori tévéelnökkel, a nagyszerű tudóssal, Hankiss Elemérrel is. Akik ráadásul már nincsenek abban a helyzetben, hogy védekezzenek, hogy megvilágítsák cselekedeteik mozgatórugóit.
A hatalom aktív birtokosáról vagy jót, vagy semmit – mintha az ekként kifordított mondás vezérelte volna az alkotókat, akik Antall Józsefet – helyesen – államférfiként ábrázolták, az „Árpi bácsi-mítoszt” meg izzadságosan igyekeztek lerombolni. Elrugaszkodva a filmtől, a kilencvenes évek eleji ellenzéki Fidesz tabusítása minden jel szerint a hivatalos emlékezetpolitika része. A trianoni megemlékezésről való feldúlt kivonulás e korszaknak csupán szimbolikus emléke: a Soros György által is támogatott (neo)liberális Fidesz kezdetben mindenfajta kárpótlási, igazságtételi törekvést ellenzett, így is gáncsolva, hogy a közjogi fordulat felszíne alatt kiteljesedjék a rendszerváltó folyamat. A Kádár-korszak utáni újabb illiberális rendszerben sokan gondolhatják úgy, hogy kockázatos lehet akárcsak utalni is erre.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
