Bár Donald Trump egy újabb komikus jelenetsor végén világossá tette, hogy továbbra is köti az ebet a karóhoz, nem ismeri el az elnökválasztáson elszenvedett vereségét, mostanra Joe Biden győzelmének az arányát is megismerhette a nagyvilág. Itthon az ellenzéki érzelmű közéleti szereplők a demokrácia diadalaként ünneplik a demokrata jelölt sikerét, miközben a Trumpért szorító kormánypárti megmondóemberek visszaélésekről, elcsalt választásról beszélnek. Utóbbiak ítélete egyértelmű: ne diktáljon nekünk se Amerika, se más a jogállamiság, a demokrácia ügyében, hisz lám, a liberális demokrácia vezető államában sem tudják botrány nélkül lebonyolítani a szavazást. Különben is, micsoda dolog ennyi ideig számolni a szavazatokat, bizonytalanságban tartani a világot! Bezzeg nálunk....!
Mind a két, ezúttal a messzi Amerikában történtek miatt egymásnak feszülő oldalt el kell keserítenem: az Egyesült Államok továbbra is a világpolitikai folyamatokra gyakorolt befolyása, a katonai ereje révén számít szuperhatalomnak, nem pedig azért, mert mintaszerű, kifogástalan működés jellemzi az intézményeit, vagy mert elkerülnék a neoliberális világrend válságának tünetei. Nem hiszem például, hogy a koronavírus-járvány kezelésében Amerika bárki számára mintául, laboratóriumként szolgálhatna. Van, ahol kifejezetten kevesebb Amerikát szeretnék látni Európában és nálunk: a társadalmi egyenlőtlenségek, az identitásharc, illetve a szélsőséges megosztásra játszó és éppen csalást kiáltó politikai kurzus durvaságai jó volna, ha messzire kerülnének bennünket. Ám Amerika mégoly tökéletlen politikai berendezkedése is képes védelmezni az alapértékeit, a korlátlan hatalomgyakorlást lényegében lehetetlenné téve a fékek és ellensúlyok rendszerével. Ebbe ütközött bele sokszor Donald Trump, de a republikánusok szereplését látva Joe Bidennek szintén erősen behatárolt lesz a mozgástere. Nem kell magyarázni, ezt miért szemlélhetjük némi irigységgel innen, Magyarországról.
Amerika kioktatása nem azért nevetséges, mert hozzá képest kicsi ország vagyunk, vagy ne lenne bőven bírálnivaló a tengerentúlon, hanem azért, mert nincs miért magas lóról beszélni. Vajon az fenyegeti inkább a demokráciát, ha a szavazatokat alaposan ellenőrzik, s a matematikai bizonyosságot elérve hirdetnek eredményt, vagy az, ha egy hatalom törvényesíteni igyekszik a szavazatok dokumentálását, ahelyett, hogy keményen fellépne a láncszavazás jól ismert és sokszor tetten ért gyakorlata ellen? A kormánypárti bírálók Amerika szemére vetették, hogy 2016-hoz hasonlóan most is tévedtek, manipuláltak a közvélemény-kutatók.
Csakhogy a végleges eredmények szerint ezúttal mégsem tévedtek akkorát, amikor Joe Biden biztos győzelmét vetítették előre. Hiszen Biden az elektorok számát tekintve 306:232 arányban diadalmaskodott Trump felett úgy, hogy az összes szavazatot tekintve több mint három százalékpontot, több mint ötmillió voksot vert rá. Igaz, sokan ennél is nagyobb különbséget jósoltak. De hogyan tehetné szóvá ezt egy fideszes, amikor a pártjához közel álló intézetek egy éve magabiztos győzelmet jósoltak Tarlós Istvánnak Budapesten? Akkor ki manipulál itt?
Ha hallgattak volna....
