Aljas aknamunka áldozata lehet Lánczi Tamás, a nemzet Szuverenitásvédelmi Hivatalának vezetője, de csak ha hagyjuk! Az ágensjellemű balliberális, úgynevezett „független-objektív” sajtó most épp azon örömködik, hogy állítólag rajtakapták rendszerünknek államtitkárként, főszerkesztőként, elemzőként, cégigazgatóként egyaránt erős oszlopát, annak kapcsán, hogy azt találta mondani: szuverenitásunkra fog vigyázni a kulturális és médiabeli térben egyaránt. A nemzet veszejtői persze károghatnak, de mi, nemzetben, hazában (és osztalékban) gondolkodó patrióták csak örülhetünk, hogy Lánczi kiadta a jelszót: résen kell lennünk, mert az internacionalista ellen majd új módszereket, beavatkozási lehetőségeket keres majd, hogy édes, szuverén, valamint egyszereplős közbeszerzéses hazánk ügyeibe beleavatkozzon.
Ott van például a német néppárti politika deepstate-je, a Konrad Adenauer Stiftung, amely a 2000-es években busásan javadalmazott egy akkoriban ellenzékben lévő pártot. Itt az alkalom, hogy Lánczi hivatala megvizsgálja, kaptak-e jelentős adókedvezményt a KAS országából származó, Magyarországra érkezett befektetők? Vagy itt van a Hősök tere mögé építendő, úgynevezett „maxi Dubaj” ügye. Remek alkalom lenne a Szuverenitásvédelmi Hivatal számára, hogy feltérképeztesse az arab befektetőt, és az ő esetleges terrorkapcsolatait? Trianon miatt is tartozunk magunknak annyival, hogy szuverenitásunk résen lévő éber őrének jelezzük, hogy górcső alá veszi, hogy mégis miért furakodtak repterünk visszavásárlásának közelébe holmi franciák és katariak?
Ameddig a kormány nem állítja fel újra a népi ellenőrök bizottságát, addig legalább Csizmadia László, vagy a CÖF bármely másik tagja, de az se baj, ha Tóth Gabi bejelentést tehetne Lánczinál annak ügyében, hogy nehogy úgy épüljön meg a kínaiak akkumulátorgyára, hogy annak nincs környezetvédelmi engedélye. Önrendelkezésünk büszke őrzője megvizsgálhatná azt is, hogy az elsősorban Kínának jó, kínai pénzből részben kínai céggel építtetett Budapest-Belgrád vasútvonal megvalósulása során hova is gurulnak a jüanok? Kinek kedvez aztán a kabinet, mikor rendeletben engedi szabadjára a magyar nemzettest öngyógyító sejtjeinek számító büntetés-végrehajtási intézetek falai közül azt a sok idegen állampolgárságú embercsempészt? Nem köttetett itt egy sötét alku egész véletlenül?
Hosszan lehetne folytatni még a sort, mennyi teendője lesz/lenne még Lánczi Tamásnak, akiben nagyon kell bíznia a nemzetnek, elvégzett munkájának pedig világítótoronyként kell körberagyognia e hazában, büszkén hirdetve, hogy velünk aztán nem packázhat akárki! Csak az, aki eleget fizet érte.
