Nincs vita valójában az eutanáziáról. Ami helyette van, az óvatosabb vagy erőteljesebb beleállás egyrészt, kormányzati érdektelenség másfelől. Nem a dühödt hitvitákat hiányolom persze. Sokkal inkább az olyan értelmes, érveken alapuló párbeszédet, melynek végén az ellentétes oldalak középen találkozhatnának. Merthogy nemcsak az a rossz, ha nincs vita, de az is, ha az egész igen-nem kérdésre szűkül. Miközben nem ilyen egyszerű az egész.
Nem kell elfogadnunk a legszélsőségesebb eseteket is, ha úgy gondoljuk, bizonyos esetekben elfogadható a döntés. Karsai Dániel esete például kifejezetten egyedi. Ahogy sorstársaié is, akik adott esetben maguk tennék meg a végső lépést, de fizikai állapotuk korlátozza őket ebben. Az alkotmányjogász többször is elmondta, hogy Magyarországon súlyos börtönévekkel büntethetik már az öngyilkosságban való segédkezést is. Ha hasonló betegek esetében a dekriminalizáció mellett döntenének, az például még nem jelentené az eutanázia törvényesítését.
Lehet aztán súlyozni a különböző esetek, egészségügyi állapotok között. Ha a beteg hozzátartozója az életfenntartó kezelés leállítását kéri vagy elfogadja, akkor is részt vesz valaki egy másik személy halálában. Egyet lehet érteni azzal az alapfilozófiával, hogy nem dönthetünk más ember életéről. (Ez az egyik legfőbb érv a halálbüntetéssel szemben is.) De az egészségügyi rendszerben ez mégis megtörténik időről időre. Legfeljebb nem nevezzük eutanáziának.
A skála másik fokán az állhat, amikor Belgiumban eutanáziát hajtanak végre egy 23 éves, lelki fájdalmakkal küzdő nőn. Joggal borzolja fel a hír a kedélyeket. Valóban csúszós a lejtő, de szigorú szabályozással ez kiküszöbölhető. Nem kell elfogadnunk az olyan eseteket, mint amilyeneket mondjuk François Ozon Minden rendben ment című filmjében látunk: az idős, de nem is halálos beteg férfi megelőzné a súlyosabb helyzeteket, ezért szeretne eutanáziát. Nem muszáj ezt helyeselnünk, magam sem teszek így. De vannak olyan esetek, amelyek kapcsán mégis csak elfogadhatjuk az eutanáziára való igényt. Sokkal árnyaltabban kellene kezelnünk a kérdést, mint most tesszük.
Iratkozzon fel reggeli hírlevelünkre, melyben az elmúlt 24 óra és az előttünk álló nap legfontosabb híreit gyűjtjük csokorba, ráadásképp elolvashatja napindító közéleti jegyzetünket, a koffeint. Pár perc az egész, és tájékozottan, felvértezve kezdheti napját.
