Kétségkívül az elmúlt fél évtized egyik legjobb drámaalapanyagát jelentik a kirobbant zaklatási botrányok. A több évtizedes elhallgatásokból, lefojtott feszültségből, más jellegű sérelmek és erkölcsi felháborodások találkozásából megrázó, katartikus erejű darab születhetne. Ezzel próbálkozott Kelecsényi László is A harag népében, szövegét egyenesen úgy meghatározva: „élveboncolás és igazságkeresés szünet nélkül.” Alatta pedig azt olvassuk: „nem dokumentum – dráma”.
Kétségtelen, az igazságot főleg nem érdemes számon kérni olyan ügyben, amelyben a valóságban is legtöbbször azt a közhelyt sütögették: „talán már soha nem fog kiderülni, mi történt valójában”. Különös, hogy ez a fajta relativizálás mindig zaklatási ügyekben jön elő, és eszünkbe sem jutna azzal elkenni minden gyilkosságot vagy gyújtogatást, hogy talán már sosem derül ki az igazság. Tény, a határt túllépő valóban másként élhet meg egy cselekedetet, de attól még a molesztálásból nem válik valójában is kedves udvarlás. Az események drámaisága viszont tényleg azáltal jön ki, hogy az egyik fél magyarázkodna, sőt, olykor még a másik is mentségeket keresne neki.
Kelecsényi írása viszont még nem a nagy mű, megrázni talán kevésbé fog minket A harag népe. Ami szépen egybegyűjti a történtek sokféle vonatkozását, láthatóan a Sárosdi Lilla-Marton László esetet feldolgozva. Sőt, még Szabó István ügynökügyét is behozza, amikor Léman (Marton) arról beszél: „most én lettem a fekete bárány. S amikor egy kedves kollégáról kiderült, hogy éveken keresztül, folyamatosan jelentett? A barátairól, a kollégáiról…” Nem sokra rá meg is nevezve, hogy „Képesi Endrére” gondol. A dráma eközben nem fél azt sem sugallni, hogy a zaklatási ügy sértettjére szinte úgy erőszakolta rá rendező férje, hogy álljon ki a nyilvánosság elé, részint abból a célból, hogy több jegyet sikerüljön eladni. Ami erős állítás, ismerve a valódi szereplőket.
Viszont fájó, hogy A harag népe eközben mégsem tud igazán fajsúlyos lenni, inkább a jól ismert panelmondatokat teszi egymás mellé, de pszichológiailag nem megy elég mélyre. Amikor pedig a bulvárújságírókat mutatja, amint épp cselt szőnek valami újabb ügy kirobbantására, az kifejezetten megcsinált, valóságidegen. És nem azért, mert nem gyárthattak valóban ilyen sztorikat, de maguknak nyilván megmagyarázták ők is, nem pedig „összedobnánk a manit, tudnánk csinálni egy újabb durranást” felkiáltással fondorkodtak. Azt viszont a mű pontosan, hatásosan mutatja be, hogyan válik egy ilyen esetből az egykori áldozat élveboncolása, hogyan teheti tönkre újra az, amit egykor át kellett élnie.
A kötet három drámája közül az első már a Hruscsov-érába repít vissza, hősei pedig jellegzetes szovjet és amerikai figurák. Napjaink vitái kapcsán különösen aktuális, hogy az akkori pártfőtitkárra az amerikaiak csak mint „ukrán farmer” hivatkoztak, ő pedig csak úgy emlegette a ma már független államot: „igazán Ukrajnában szép az ősz. Tudja, az egy tagköztársaság nálunk. Olyan, mint itt (Keresi a szavakat) mondjuk Alabama.” Hruscsov eközben valóban ukrán földön dolgozott bányászként, tizennégy éves korában családjával Donyeckbe költöztek, de szülőfaluja, bár Ukrajnával határos, de orosz volt, ő maga is inkább orosz, mint ukrán. Mindenesetre a Kennedy fivérek, Arthur Miller és Marilyn Monroe, valamint Hruscsovék szerelmi évődései köré épülő Imagine 1.9.5.9. szórakoztató munka, élvezettel lehet olvasni, még ha nem is valamiféle egetrengető komédia. De szereplői emberiek, mulatságosak, színpadra illőek.
A harmadik darab, a Nonett pedig, ahogy alcíme is jelzi, a zeneirodalom rengetegében kalandozik, operák szereplőit fordítja ki eredeti környezetükből, dolgozza át játékos módon. Jól áll ez a fajta terep az egyébként esztétaként, filmtörténészként ismert Kelecsényinek. Akitől talán továbbra is szívesebben olvassuk jelentékeny tudásról tanúskodó filmes és irodalmi írásait. Fikciója is érdekes, olvasmányos, de igazán akkor van elemében, amikor Ottlik Gézától kezdve Latinovits Zoltánig a legnagyobbjainkról ír.
Kelecsényi László: A harag népe – Három dráma, K. u. K. Kiadó, 2021, 2490 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/20. számában jelent meg, május 13-án.
