Megtévesztett Kovács Bálint novelláskötetének címe. Szerepük volt ebben az előzményeknek, így korábbi metoo-riportkötetének. A Lehetne, hogy csak aludjunk? cím alapján arra gondoltam, a téma, legalábbis egyes szövegeké, ezúttal is hasonló lehet. Emiatt kicsit ódzkodtam is, tartva attól, hogy a kötetben a hasonló jellegű cikkek novellásított verzióival találkozom majd. A kéretlen szexuális közeledésről, zaklatásról persze erős, gyomorba vágó szövegeket lehet írni, de nehéz elkerülni a hatásvadászatot, illetve a mostanában jellemző, erősen traumaközpontú megközelítést.
A kötet ugyanakkor kellemes meglepetés, még ha az utóbb említett perspektíva sokszor nem áll távol tőle. Ami annyit tesz, hogy szereplői általában sokszorosan sérült, a külvilágtól ódzkodó, másoktól menekülő figurák. A szerző ugyanakkor érzékenyen és sokrétűen mutatja be őket, így alapvetően még azok is együtt fognak érezni velük, akik a hétköznapokban értetlenkedve figyelik hasonló ismerőseiket. Nem puszta érzéketlenségből vagy kegyetlenségből. Egyszerűen csak azért, mert másként vagyunk összerakva, és ahogy egyikünktől a „társaság középpontja”-szerep idegen, addig a másik azt nem érti, miért kell minden szociális interakciótól rettegni.
Nem mintha ne lennének bőven érvek amellett, miért is válnak sokan hasonlóvá. A mindennapos szurkálódások, kisebb-nagyobb bántások sokszor fel sem tűnnek, Kovács novelláiban ugyanakkor nagyon is pontosan fel lehet ismerni ezeket. A legfájdalmasabb darabok azok lesznek, amelyekben aztán végképp nem tudunk senkit sem hibáztatni. Ilyen például az Őrizd című, amelyben az esküvő utáni baleset töri ketté a pár életét. Hiába ébred fel a kómából a férfi, már egész életében segítségre szorul, amit egyre elkeseredettebb dühvel visel. Felesége viszont, bár egy idő után végleg belefásul, mellette marad, megtesz minden tőle telhetőt. Hogy aztán mikor végül magára marad és otthonba kerül, azzal nyugtassák egymást a nővérek: lám, mindig mosolyog, „legalább boldog élete volt”.
Egy másik novellában ironikus módon a konzervatív kormány eutanáziatiltó rendelete ment meg valakit, aki máskülönben vélhetően igénybe vette volna a szolgáltatást. Igaz, korábban megmenti más, egy átverés is. Különös, abszurditásukban szórakoztató fordulatokból kijut ezekre a szövegekre. Összességében viszont inkább fájdalmasak, nehéz szívvel olvashatóak. Nem mindennapos az sem, ahogy a szerző az átélt tragédiákat fokozódó agresszióba rejtő karakterek felé fordul – megértéssel, ettől még persze nem felmentve őket. Viszont pontosan mutatva, miért jutottak el egy bizonyos pontig.
Sokat lehet tanulni ezekből a novellákból az emberi lélek sérüléseiről, elveszettségünkről és folyamatos menekülésvágyunkról.
Kovács Bálint: Lehetne, hogy csak aludjunk?, Kalligram, 2021, 3990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/46. számában jelent meg, november 11-én.
