Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten: Réz Anna filozófust, a Mardos című kötet szerzőjét.
Laikus olvasóként nehéz eligazodni a magyar kiadók világirodalmi kínálatában – nekem legalábbis nem nagyon sikerül. Rengeteg a friss könyv, és kevés a világirodalmat szisztematikusan olvasó és feldolgozó kritikus. Így elég esetleges, hogy épp mit olvasok: legtöbbször megbízható ízlésű ismerőseim ajánlásaira támaszkodom, vagy egyszerűen csak megveszem szeretett szerzőim friss köteteit. Az utóbbi hetekben két ilyen régi restanciámat igyekeztem behozni.
Az egyik Christopher Moore Shakespeare-sorozatának harmadik kötete, a Shakespeare mókusoknak (Agave Könyvek, 2021) volt. Christopher Moore nehezen komolyan vehető, de annál viccesebb szerző, akinek életművét az Agave Kiadó kitartóan és naprakészen gondozza. A Shakespeare-sorozat Moore talán legeredetibb projektje: főhőse egy udvari bolond, aki a sorozat első kötetében (Bolond) a Lear király, a második kötetben (A velencei sárkány) a Velencei kalmár, a harmadikban pedig a Szentivánéji álom díszletei között bolyong. Pék Zoltán Moore-fordításai minden túlzás nélkül zseniálisak, a Shakespeare-sorozat nyelve pedig annyira eredeti, egyszerre (ál)archaikus és obszcén, hogy képtelenség betelni vele. A Shakespeare mókusoknak ráadásul fordulatos krimi: főhősünk az elvarázsolt erdőben Pukk gyilkosa után nyomoz.
Régóta halogattam, hogy elolvassam Jonathan Franzen legutóbbi nagyregényét, a Keresztutakat (21. század kiadó, 2021, szintén a kitűnő Pék Zoltán fordításában). Pedig őszinte rajongója vagyok a szerzőnek: Nagy Amerikai Regényből számomra talán már örökre a Javítások lesz a favorit. De bevallom, a Tisztaság után voltak kétségeim afelől, hogy tud-e még Franzen igazán újat, mást, aktuálisat mondani számomra. Most az első kötet végén járok, és a választ illetően bizonytalan vagyok. A Keresztutak a Javítások struktúráját ismétli: egy család öt tagjának perspektíváját követi végig, az első, 400 oldalas kötetben egyetlen, sorsfordító nap eseményein keresztül. A regény a ’70-es évek Amerikájának társadalmi és ideológiai mozgásait elemzi egy lelkészcsalád életén keresztül, amivel áttételesen finom és empatikus kritikáját adja napjaink progresszív mozgalmainak is. Vigyázat: a regény olyan mennyiségű és mélységű erkölcsi tusakodást jelenít meg, ami időnként még egy gyakorló erkölcsfilozófusnak is megfekszi a gyomrát.
És hogy mik várnak még az éjjeli szekrényemen, hogy végre eljussak hozzájuk? Irene Solàtól az Énekelek, s táncot jár a hegy, Lucia Berlintől a Bejárónők kézikönyve, Mariana Enríquez könyve, az Ágyban dohányozni veszélyes, valamint Patricia Lockwoodtól az Erről nem beszélünk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/41. számában jelent meg, október 7-én.
