Kisebbségi kormány alakult Belgiumban, a következő választásokig hátralévő szűk fél évre. A legnagyobb kormánypárti erő, az N-VA (Új Flamand Szövetség) ugyanis kilép a négypárti koalícióból. Az ok az ENSZ migrációs paktuma, az N-VA azt szerette volna, ha Belgium nem szavazza meg az egyezményt, a többi kormánypárt, illetve a szövetségi parlament többsége az aláírás mellett foglalt állást. Az N-VA erre bejelentette, hogy távoznak a kormányból, ez öt miniszteri pozíciót jelent. Charles Michel belga kormányfő úgy fogalmazott, az N-VA elveszítette a kormányát. Így a következő hónapokban a flamand és vallon liberálisok és a flamand kereszténydemokraták alkotják a kormányt, amelynek azonban nincs meg a többsége a törvényhozásban.
A belga politikai viszonyokat segít megérteni, ha tudjuk, a politikai erőviszonyok miatt sohasem könnyű kormányt alakítani, ezért mindig valamiféle koalíciós kormány jön létre. Ennek köszönhetően patikamérlegen kell egyensúlyozni az egyes döntések meghozatalánál, ugyanakkor ezek a koalíciós kormányok a társadalom jelentős részét képesek lefedni. A választások során rendre az történik, hogy a flamand nacionalisták, az N-VA nyeri a voksolást, hiszen az ország lakosságának nagy része flamand, az N-VA pedig a legerősebb pártjuk. (Nem összekeverendők a szélsőjobboldali Vlams Belang – Flamand Érdek párttal, ők Orbán Viktor nagy rajongóinak számítanak.) A választási eredmények ismeretében a király felkéri az N-VA vezetőjét, hogy alakítson kormányt, azonban nem szokott összejönni a szükséges többség, így a következő pártoknak adatik meg a lehetőség, akik vagy az N-VA-val, vagy nélkülük hozzák össze a szükséges többséget. Olyan is van, hogy ez egy kicsit elhúzódik: a 2011-es választások után 589 napig nem volt belga kormány.
A mostani kormányszakadásnak voltak előzményei. A migráció megítélésében súlyos konfliktusnak számított, amikor Theo Francken menekültügyi államtitkár által irányított szervezet Szudánba toloncolt vissza menedékkérőket, akikről később kiderült, hogy börtönbe vetették és megkínozták őket. Emiatt Francken ellen tízezres tüntetést szerveztek Belgiumban. Az állam és a polgárok között is rendszeres volt a vita menekültügyben: civil szervezetek révén családok fogadtak be brüsszeli parkokból olyan bevándorlókat, akik menedékkérelmük beadására vártak. Ezeket a bevándorlókat később a rendőrség rendszeresen összegyűjtötte, a civilek ellen pedig pereket indítottak.
Az biztos, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok közül senki sem siet a csonkán maradt kormánykoalíció segítségére, az N-VA pedig konstruktív ellenzéki szerepre készül, persze abban bízva, hogy ez az állapot csak a májusi választásokig tart. És még egy dolog biztos: Charles Michel vasárnap elutazik Marrakeshbe és jövő héten Belgium nevében aláírja az ENSZ migrációs paktumát.
