Szíria körül immár jó ideje folyik a nagyhatalmak játszmája, ráadásul az egyes szövetségeken belül megy a helyezkedés. Ennek részeként Moszkva nemrég érzékeltette pártfogoltjával, Bassár el-Aszaddal, hogy túl messzire ment az önállósodásban, és könnyen nehéz helyzetbe kerülhet, ha szembemegy a Kreml érdekeivel. Nem lepődhetnénk meg, ha Moszkva elkezdené felépíteni a szíriai elnök utódját.
A Magyar Hang legfrissebb számában írtunk arról, hogy úgy tűnik, mintha négy és fél évvel a katonai akció megkezdése után Vlagyimir Putyinnak már elege lenne Szíriából. Legalábbis ezt olvassák ki az elemzők abból az írásból, amelyet a Kremlhez közelállónak tartott Oroszországi Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának (RSZMD) elnökhelyettese, Alekszandr Akszjenyonok jegyzett a Valdaj Klub honlapján. A Bassár el-Aszaddal egyébként igazán soha nem szimpatizáló volt damaszkuszi nagykövet – a hivatalos megnyilatkozásoktól eltérő hangnemet megütve – meglehetősen sötét képet festett a szíriai belső állapotokról. Mint fogalmazott, sokszor nehéz elválasztani a terrorizmus elleni harcot a hatalom politikai ellenzékkel szembeni erőszakos fellépésétől. A diplomata ennek kapcsán utalt az ország délnyugati részében a közelmúltban megnövekedett feszültségre, a rejtélyes gyilkosságokra, emberek eltűnésére és a titkosszolgálatok túlkapásaira.
Az egyáltalán nem diplomatikus, mondhatjuk, durva hangú írásban a volt nagykövet kitér a kormány által ellenőrzött területeken mindent átszövő korrupcióra is. Az írás megjelenésének a helyéből és a szerző személyéből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a Kreml növekvő csalódottságát tükröző cikk valójában üzenet a szíriai elnöknek.
Egyes elemzők szerint azt adja a szíriai elnök értésére, hogy helyzete ugyan megszilárdult, ám hatalma egyáltalán nem megingathatatlan. A nyugati hatalmak például igencsak értékelnék, ha Moszkva elengedné Aszad kezét. A szíriai vezető azonban nagyon jól tudja, hogy Moszkva nem engedheti meg magának ebben a játszmában a kudarcot. Amikor Aszad túl erősnek érzi a Kreml felől ránehezedő nyomást, akkor Teheránhoz közeledik annak ellensúlyozására. Ráadásul kihasználhatja azt, hogy az amerikaiak kivonulása után az ország keleti részében Oroszország és Irán nyíltan verseng egymással. Ennek részeként Moszkva helikopterbázist épít Rakkától 50 kilométerre, míg Teherán a síita hitre alapozva erősíti befolyását a szíriai tisztek körében.
Most hétvégén ugyanakkor megszólalt az orosz és az iráni diplomácia is az ügyben. Levan Dzhagaryan, a teheráni orosz nagykövet a Mehr hírügynökségnek elmondta: Aszad jövőjét a szíriai nép transzparens választások útján fogja eldönteni, és mint baráti országnak, az oroszoknak a béketeremtésben kell segíteni a szíriaiakat, illetve, hogy kiegyengessék az utat a politikai megoldás felé. Levan szerint így a mostanihoz hasonló pletykák azokban az országokban kerültek elő, amelyek ellentétben állnak a nemzetközi joggal és nem választások útján, hanem erővel akarják eltávolítani egy ország legitim rendszerét.
A diplomata emellett arra a felvetésre is reagált, miszerint Vlagyimir Putyin orosz elnök elégedetlen lenne Aszaddal. Levan szerint egyetlen politikai tisztviselő sem mondott ilyet Oroszországban, aki ezt nyilatkozta, az nem hivatalosan tette ezt. – Nagyon jók a kapcsolataink Bassár el-Aszaddal és az ő legitim kormányával, és folytatjuk az együttműködésünket – tette hozzá a diplomata.
Hasonló véleményen van Hussein Amir Abdullahian, az iráni parlament külügyi tanácsadója is, aki cáfolta, hogy létezne egy olyan megállapodás Oroszország és Irán között, amely Aszad elmozdítását célozná. Abdullahian tegnap esti Twitter-posztjában leszögezte: ez a pletyka az amerikai-cionista médiapropaganda hazugsága, Teherán erőteljesen támogatja Szíria szuverenitását, nemzeti egységét és területi integritását.
A lapunkban megjelent cikk szerzője Stier Gábor, míg a friss reakcióról Majláth Ronald írt.
