Egy hónapja elsőnek írtuk meg, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Szlovákia ellen ítélt egy magyar állampolgárságú magánszemély (Bosits Mihály) által kezdeményezett ügyben, akitől a Beneš-dekrétumokra hivatkozva vették el az erdejét. Úgy látszik, a strasbourgi döntés nem vette el a kedvét a szlovák hatóságoknak a hírhedt dekrétum alkalmazásától: most szintén a beneši törvényekre hivatkozva akarnak elkobozni több millió eurót érő telkeket.
A pozsonyi Új Szó cikke szerint a szlovák állam az épülő pozsonyi körgyűrű, a D4-es autópálya miatt vetett szemet értékes telekre, és a vagyonelkobzás jogi alapja, hogy a tulajdonosok felmenői magyarok voltak.
A pozsonyi magyar napilapot megkereste a tulajdonosokat képviselő ügyvéd, Tomáš Plank, aki arról számolt be: az állami tulajdonban lévő Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) leállította a telkeik felvásárlását, mert a Szlovák Földalap (SPF) azt állítja, az érintett ingatlanokat már a második világháború után el kellett volna kobozni az akkor kollektíve háborús bűnösöknek kikiáltott magyar és német állampolgároktól. A földalap egyelőre nem bizonyította az állítását, egyszerűen arra hivatkozik, hogy az egykori tulajdonosok nemzetisége miatt végbe kellett volna mennie az elkobzásnak. Mivel ez akkor különböző okok miatt – például hibás nyilvántartás, lezáratlan tulajdonvita – hivatalosan nem minden esetben történt meg, az elkobzást a földalap most, 2020 végezné be.
A tulajdonosok ügyvédje szerint a legértékesebb telek hozzávetőlegesen 800 ezer eurót ér, de a többi ingatlan ára is százezres nagyságrendű. – Összesen több millió euróról van szó – mondta Plank az általa képviselt öt tulajdonos ingatlanjaival kapcsolatban. Azonban sokkal több érintett is lehet, a földalap ugyanis 60 ingatlant akar a dekrétumok alapján elkobozni.
Érdekes, hogy Igor Matovič szlovák miniszterelnök a napokban a Válasz Online-nak arról beszélt, elutasítja, hogy a kollektív bűnösség egy európai ország jogrendjének része legyen, bár magukról a Beneš-dekrétumokról nem volt hajlandó nyilatkozni.
A kérdéses autópályaszakasz egyébként a ma már Pozsonyhoz tartozó egykori magyar falu, Pozsonypüspöki határában épül. A beruházás által érintett telkek tulajdonviszonyai már a második világháború vége óta tisztázatlanok, ezért a mezőgazdasági minisztérium 2008 és 2015 között elkezdte megkeresni a jogos tulajdonosokat. Az építkezés előkészületeivel párhuzamosan folyamatosan kerültek elő az egykori tulajdonosok leszármazottai, akik hagyatéki tárgyalások során megörökölték az ingatlanokat. Ezeket aztán fel is ajánlották az állami tulajdonban lévő NDS-nek, hogy vásárolja meg őket. Az elkezdte a felvásárlást, de 2018-ban közbeszólt a földalap, arra hivatkozva, hogy az összes pozsonypüspöki telek valójában elkobzott vagyon, így a szlovák állam a tulajdonos.
– A földalap ugyanakkor semmilyen bizonyítékot nem mutatott be sem a jegyzőknek, sem a tulajdonosoknak arról, hogy valóban elkobzott ingatlanokról van szó – mondta az ügyvéd az Új Szónak, hozzátéve, hogy a földalap felszólítása nyomán az autópálya-társaság is leállította a további ingatlanok megvásárlását.
A földalap által hivatkozott egykori elkobzás jogalapját a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a „104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata” adja. A Beneš-dekrétum a magyarokat és németeket kollektív módon, pusztán nemzetiségük alapján megfosztja magántulajdonuktól. 1921-ben Pozsonypüspöki 3054 lakosából 2822 magyar és 75 német volt (együtt 94 százalék), feltételezhetően a község földterületeinek hasonlóan nagy része is az ő tulajdonukban volt. A földalap lényegében az ő leszármazottaira újra alkalmazná a kérdéses Beneš-dekrétumot – írja a felvidéki lap.
Az Új Szó megkereste a pozsonyi igazságügyi minisztériumot, amely Szlovákiát a Bositssal szembeni Strasbourgi perben képviselte. Szerinte „az általános bíróságokat köti a strasbourgi törvényszék ítélete”, hozzátéve, volt már arra példa, hogy a nemzetközi döntés nyomán az alsóbb szintű szlovák bíróságok ítélete emelkedett jogerőre. Mindez annak ellenére történt, hogy ezeket az alsóbb szintű döntéseket a szlovákiai Legfelső Bíróság megpróbálta érvényteleníteni, mint ahogy az a Bosits-ügyben is történt.
