Di Maio kiborította Macront

Di Maio kiborította Macront

Emmanuel Macron elnök egy francia hagyományőrzővel november 5-én, a lotaringiai csata helyszínén (Fotó: Reuters/Philippe Wojazer)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Párizs hazahívta római nagykövetét, amire a II. világháború óta nem volt példa. Ez lehetne csak az évszázados francia–olasz vetélkedés legújabb fejezete, a jelenlegi konfliktus azonban túlmutat önmagán. Ez a széttartás, vele a feszültség az EP-választás közeledtével csak növekedni fog.

Róma és Párizs csörtéjét elintézhetnénk azzal, hogy egy olasz és egy francia beszélgetése előbb-utóbb abba a vitába torkollik, hogy melyik ország területén is van a Mont Blanc csúcsa, és melyikük bora a jobb. Komolyra fordítva a szót, a mai nézetkülönbségekben sok tekintetben tükröződik a közös történelmi múlt. Elég megemlíteni, hogy Napóleon felült az olasz trónra is, az olasz függetlenségért folyó harc pedig jelentős mértékben az osztrák–francia befolyással szemben határozta meg önmagát. A példákat még a végtelenségig lehetne sorolni, egészen addig, hogy az olasz irredenták máig nem mondtak le Nizzáról és Korzikáról.

Nagyot ugorva a történelemben: a két állam egymást figyelve erősíti befolyását a Földközi-tenger régiójában, amely vetélkedésnek jó példája a Líbiában Kadhafi megbuktatásakor történtek eltérő megítélése. De Róma az EU alapítójaként nem igazán nézi jó szemmel a mindent meghatározni akaró német–francia tengelyt sem, Matteo Salvini belügyminiszter és az Öt Csillag élén álló Luigi Di Maio csípős megjegyzései pedig jelzik nemcsak az olasz különvéleményt, hanem Emmanuel Macron viszonválaszaival együtt az unión belül a választások előtt egyre élesebben kirajzolódó ideológiai különbségeket is.

Előremenekül a Merkel-Macron tandem | Magyar Hang

Erősödnek a nemzetek Európájában gondolkodók, ám a reformok a föderális Európa irányába haladnak.

Mindezekre rárakódik az is, hogy nemcsak – Salvinitől Kaczynskin át Orbánig – az Európa jövőjét a fősodortól eltérően látók határozzák meg önmagukat a francia elnökkel szemben, és viszont is, hanem Macron előszeretettel köszörüli a nyelvét a bevándorlás- és elitellenes új olasz országirányításon. Most a közben otthon gyengülő Di Maio is felsorakozott a Macront bírálókhoz, így próbálva megoldani pártja identitásválságát.

A két ország vezetése a római hatalomváltás óta a migránshelyzettől az olasz költségvetés megítéléséig számos kérdésben ütközött, Párizs mindkét esetben betartott Rómának, közben pedig egymást érték a durvábbnál durvább üzengetések. Macron Salviniékra utalva azzal nyitott, hogy a populizmus „úgy terjed, mint a lepra”. Erre a Lega vezetője azzal kontrázott, hogy „a francia arrogancia elvesztette a sármját”. Legutóbb pedig Di Maio neokolonializmussal, az afrikaiak kizsákmányolásával vádolta a franciákat.

A pohár azzal telt be a franciáknál, hogy az elmúlt hetek sértegetései után provokációnak tekintették Di Maio senkinek be nem jelentett párizsi látogatását. Az olasz miniszterelnök-helyettes büszkén dicsekedett a közösségi hálón azzal, hogy találkozott a sárga mellényesek több vezetőjével. Az egykori protestpártból kinövő Öt Csillag Mozgalom (M5S) feje már korábban is támogatásáról biztosította a Macron ellen tüntetőket, miután pedig bejelentették, hogy indulni kívánnak az európai választásokon, Di Maio már potenciális frakciótársakat lát a sárga mellényesekben.

A britek távozása erősíti a német-francia tengelyt és a föderális átalakítás híveit | Magyar Hang

Komoly változásokat hozhat a brexit az Európai Unión belül.

De az Európai Uniót nem csak a két alapító mindinkább eldurvuló vitája feszíti. Ott van mindenekelőtt a brexit, amely egyre határozottabban a megállapodás nélküli kilépés felé halad. Rómától Madridon át Varsóig sokan nézik ferde szemmel az Aachenben megerősített német–francia tengelyt is, és akkor még nem beszéltünk az Oroszországhoz viszonyulásban egyre mélyülő törésvonalakról. Megosztja az EU-t a szankciók és az energiapolitika kérdése is. Mindezekhez jön az európai választások közeledtével az ideológiai ellentétek felerősödése, amelyek mögött valójában az unió jövőjéről szóló elképzelések ütköznek.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.