Meglepő eredményt hozott az Oxford University kutatása, melyből kiderült, hogy mostanra az összes kontinens közül Latin-Amerikában a legmagasabb az átoltottsági arány, ha a második dózist, illetve az egy dózisból álló Johnson & Johnson vakcináját felvevő emberek számát nézzük (az eredeti cikkhez képest frissítettük az adatokat, mára már a teljes oltás tekintetében is első a régió – a szerk). Így a 76 százalékos (ebből 63 százalék két oltás) átoltottsági arányával Dél-Amerika nem csak a 65 százalékkal (ebből 61% két oltás) büszkélkedő Európát előzte meg, hanem az Amerikai Egyesült Államokat is (73 százalék, ebből 63 százalék két oltás), ahol először kezdtek oltani tömeges méretekben.
Történt ez annak ellenére, hogy Dél-Amerikában egy évvel ezelőtt még rendkívül aggasztó volt a helyzet. Egyes országokban (például Peruban) az oxigénhiány okozott problémát. Ezért a koronavírus-járvány jóval több áldozatot követelt például Peruban, mint az alacsonyabban fekvő területeken. Másrészt viszont Brazíliában kormányzati szintre emelkedett a vírus- és oltásszkepticizmus Jaír Bolsonaro személyében, aki amellett, hogy minden csatornán hangoztatta a tudományellenes nézeteit, még a szájmaszkokat is feleslegesnek tartotta. Úgy látszik azonban, hogy az ország lakossága bölcsebbnek bizonyult az elnökénél, így mostanra az emberek 78 százaléka (ebből 67 százalék két oltás) már kapott legalább egy dózist.
Minek köszönhető a különös fordulat, hogy a járvány által sújtott területen ilyen jól alakultak a számok?
– Ha megnézzük a dél-amerikai kontinens adatait, azt láthatjuk, hogy Uruguay és Chile már a kezdetektől komolyan vette az oltásokat, Argentína pedig kissé megkésett ugyan, de aztán gyorsan reagált – mondta el lapunknak Boldogkői Zsolt virológus, aki szerint ez a kontinens kitűnően példázza, hogy mennyire meghatározó az átlagemberek és kormányok hozzáállása egy ilyen válsághoz. Brazíliában az elnök vírusszkepticizmusa nagyon megnehezítette a helyzetet, azonban később az állami intézmények mégis sikeresen vitték végig az oltásprogramot. Az oltakozási aránynál az is kulcsfontosságú, hogy mennyire veszi komolyan a járványt a lakosság.
A virológus szerint ezekben a régiókban ma már inkább a vakcinabőség a jellemző, és mivel a legtöbb országban nem kötelező az oltás, ezért az oltakozási hajlandóság határozza meg a járvány elleni védekezés sikerességét. Az oltakozási hajlandóságot az állami motivációs rendszerek mellett pszichológiai tényezők határozzák meg.
Európát egy úgynevezett Kelet-Nyugat vakcina szakadék osztja ketté. Ez annyit jelent, hogy Nyugat-Európában sokkal jobbak az oltakozási arányok, mint a keleti végeken. A szakember szerint az egykori szocialista blokk országaiban tradicionálisan alacsony az állami és egészségügyi intézményekben való bizalom. E bizalmatlanság talaján jelentek meg a sanda szándékú népvezérek és alakulatok, akik a tudománytalan válaszok felé vihetik el a közhangulatot. Az egyik ilyen társaság fehér köpenyben hirdeti a hamis az igét, mely szerint nincs, vagy veszélytelen a vírus, jelentéktelen a járvány, illetve az oltások nemhogy használnának, hanem még mérgezőek is. Egy elsősorban nem természettudományos hátterű másik társaság az egyéni választás szabadságát hangsúlyozza az oltások felvételét illetően, ők elleneznek minden korlátozást. – Míg a fehér köpenyesek látszólag tudományos gúnyában mutatkoznak, addig az „entellektüel szabadságharcosok” közül többen relativizálják a tudomány megismerőképességét – hangsúlyozza a szakember, aki szerint egy harmadik alakulatot képeznek a szélsőséges pártok, melyek megpróbálják magukhoz édesgetni a téveszmés tömegeket. Dél-Amerika és Nyugat-Európa magas vakcinázottsági aránya viszont éppen annak köszönhető, hogy kevésbé népszerűek a járvánnyal kapcsolatos téveszmék.
Boldogkői szerint a téveszmék terjedése veszélyes tendencia lehet a jövőben. – Ezért a tudományellenesség bizonyos formáit, mint például a vírusszkepticizmust és az oltásellenességet érdemes lenne nemzetbiztonsági kockázatként kezelni, hiszen igen sok emberi életet követelt már eddig is – tette hozzá a szakember.
