Bár a diákok nem mindig lehettek tisztában ezzel, de az amerikai iskolák láthatták a tevékenységüket az általuk adott laptopokon keresztül – derült ki a brit The Guardian cikkéből. Egy felmérésben ugyanis a tanárok 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az iskolájuk ellenőrzi ezeket a gépeket. Az intézmények a járvány ideje alatt osztottak szét laptopokat a tanulók között, hogy ezek segítségével részt tudjanak venni a távoktatásban.
„Ha csak egy diákot is sikerült megmenteni..."
A Center for Democracy and Technology (CDT) végzett nemrég egy felmérést, az ebben részt vevő tanárok 86 százaléka pedig elmondta, a járvány alatt az iskolájuk biztosított a diákok számára tableteket, laptopokat vagy Chromebook-okat. A pandémia előtt fele ennyien állították ezt, a növekedés hátterében pedig az állt, hogy így próbálták leküzdeni a diákok között meglévő egyenlőtlenségeket a távoktatás ideje alatt.
Csakhogy az már nem minden diák számára lehetett egyértelmű, hogy az iskolájuk ellenőrzi őket ezeken az eszközökön keresztül. A megkérdezett tanárok több mint nyolcvan, a gimnáziumi diákoknak pedig 77 százaléka beszélt arról, hogy az intézményük megfigyelőszoftvereket telepített ezekre a gépekre. Azok a diákok pedig, akiknek nincs lehetőségük egy másik tabletet vagy okostelefont fenntartani, még inkább ki voltak téve a kockázatnak, hogy a privát tevékenységüket monitorozzák.
Mindezt nem is tagadták az intézmények, sőt, még magyarázatot is találtak arra, miért szolgálja mindez szerintük a diákok érdekeit. A CDT kutatóinak az egyik iskolai adminisztrátor arról beszélt: mindig vannak olyan tanulók, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek, vagdossák magukat vagy épp zaklatják diáktársaikat. És konkrét ilyen eseteket is felderítettek a szoftver által. „Ha csak egyetlen diák öngyilkosságát is meg tudjuk akadályozni, akkor ez a platform minden pénzt megér, amit rá költöttünk” - fejtegette az adminisztrátor.
Kipróbálták már egyszer, nem vált be
A Guardian cikke szerint több ezernyi amerikai tankerület telepített ilyen megfigyelő programokat az iskola által biztosított gépekre. Ezeken keresztül aztán láthatták azt is, miről e-maileznek vagy chatelnek a diákok egymással. Ezeket a beszélgetéseket valós időben figyelte meg a gépen elhelyezett mesterséges intelligencia program, ha pedig azt találták, hogy probléma van otthon, esetleg a diák bántani akarja magát, rögtön küldtek figyelmeztetést egy tanárnak vagy egy adminisztrátornak. Ő aztán perceken belül kiérkezhetett, hogy ellenőrizze a helyzetet. De nemcsak ezt figyelték meg, hanem azt is, van-e példa erőszakos esetekre, fogyasztanak-e drogot vagy pornográf tartalmakat, esetleg nem küzdenek-e evési zavarokkal.
Olyan programokat alkalmaztak az iskolák, mint a Bark, a Gnosis IQ, a Gaggle vagy a Lightspeed, ezek telepítése pedig több tízezer dollárjukba kerülhetett.
A Guardian véleménycikkének szerzője, Jessa Crispin minderről úgy vélekedett: bár megérti, miért szeretnék az iskolák jobban védeni a fenti tendenciáktól a fiatalokat, de így is rendkívül aggasztónak mondható egy hasonló megfigyelési rendszer kiépítése. Főleg, hogy szerinte hasonlót már kipróbáltak azok után, hogy elszaporodtak az amerikai iskolai lövöldözések. Ezek a módszerek viszont akkor sem váltak be. Az iskolák dollármilliárdokat költöttek arra, hogy a biztonsági kamerák mindent lássanak, miközben rendőrök bukkantak fel mindenfelé, a fémdetektorok pedig minden napos valósággá váltak az iskolákban. Az eredménye pedig mindennek az lett, hogy a fekete diákokat sokkal többször zaklatták, minden lépésüket számon tartották, a tanulókra kirótt büntetések pedig szigorodtak, miközben a nevelési eredmények romlottak. És bár többen elkezdték megkérdőjelezni, hogy a folyamatos rendőri jelenlét nem okoz-e több kárt, mint amennyi hasznot hoz, sokan nem zavartatták magukat, és a fizikai megfigyelési rendszert gyorsan kiegészítették digitális megoldásokkal is.
Maximum felírnak valami gyógyszert
Ahogy a The Guardian szerzője is írta, nyilvánvaló, hogy hasonló módszerekkel azoknak lesz még rosszabb, akik már eleve hátrányosabb helyzetből indultak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amelyik családokban van pénz laptopra, digitális eszközökre, ott a gyerek tudja őrizni a privát szféráját. És bár az összes tinédzserre jellemző lehet például, hogy fogyaszt pornót, esetleg könnyű drogokat, de csak azok lesznek kitéve emiatt a rendőrség vagy a szociális munkások zaklatásának, akik amúgy is kitettebbek hasonlóknak. Ez pedig nyilvánvalóan még nagyobb stigmatizáltsághoz vezet majd, még inkább akadályozza majd a felzárkózásukat, miközben azok a diákok, akik ugyanúgy élnek hasonlókkal, nem kerülnek bajba. Ráadásul az így „megmentett” diákok sem feltétlenül várhatták helyzetük javulását, miután a Medicaid-en keresztül kezelt fiataloknak jóval többször írtak fel különféle antipszichotikumokat, mintsem hogy leültek volna velük beszélgetni.
Az is további problémát jelent, hogy a gyerekek virtuális segítségkérését rögtön továbbíthatják a szülőknek. Márpedig ha a fiatal épp a szülei bántalmazása miatt fordulna másokhoz, akkor ezáltal csak még rosszabb helyzetbe fog kerülni. A Rape Abuse Incest National Network (Rainn) közlése szerint a járvány alatt a tőlük segítséget kérők több mint a fele kiskorú volt. Ők a karantén idején jóval kitettebbek voltak az otthoni bántalmazásnak, hiszen a kijárási tilalmak miatt még csak el sem hagyhatták a házukat, és a távoktatás miatt még csak az iskolában sem figyeltek fel a bajra. Az online megfigyelés közbeiktatásával pedig a diákok pedig még a virtuális térben sem érezhették biztonságban magukat, ami paradox módon hozzájárulhatott a depresszív gondolatok erősödéséhez.
