Úgy tűnik, sokan dolgoznak Trump ellen

Nancy Pelosi, az amerikai Kongresszus elnöke szeptember 24-én jelentette be, hogy megkezdik az elnök elmozdítását célzó alkotmányos eljárást, azaz az impeachmentet. Mindezt azért tette, mert nyilvánosságra került egy olyan információ, miszerint az elnök több hónapon át nyomást gyakorolt Ukrajnára, hogy találjanak valamilyen törvénytelenségről felhasználható bizonyítékot Joe Biden illetve fia, Hunter Biden ellen, ugyanis akkoriban úgy nézett ki, hogy Obama volt alelnöke a legesélyesebb demokrata kihívója Trumpnak. (Érdemes megjegyezni, hogy egy friss felmérés szerint, melyet az amúgy jobboldali Fox News készített, Biden még ma is 12 százalékkal verné Trumpot, ha most vasárnap lenne az elnökválasztás, és csak kettejük közül lehetne választani.) Október 31-én pedig a Kongresszus alsóháza megszavazta az eljárás elindítását: ez még nem az impeachment, de már annak az előszobája, mostantól kezdve a kongresszus nyilvános meghallgatásokra beidézhet tanúkat, bekérhet dokumentumokat.

Az továbbra sem valószínű, hogy az elnököt ezzel a jogi eszközzel el lehetne mozdítani hivatalából, és az sem biztos, hogy ez lenne a demokraták célja, hiszen, bár az alsóházban többségük van, és ott átmenne a szavazás, a republikánusok által kontrollált felsőházban gyakorlatilag kizárt(nak tűnik ebben a pillanatban), hogy kétharmaddal az elnök hivatalból való eltávolítása mellett döntenének. Nem is volt még erre példa az USA történetében: Andrew Johnson állt hozzá a legközelebb, Lincoln utódja az elnöki székben, de ott is hiányzott egy szavazat. Az viszont biztos, hogy a demokraták továbbra is tematizálni tudják ezzel a közbeszédet, továbbra is Trump ügyei után vizsgálódnak, és tovább gyengítik pozícióit az egy év múlva esedékes, 2020. november 3-i választás előtt.

Érdemes azt is tudni, hogy bár a különböző felméréseket

összegző és analizáló FiveThirtyEight nevű oldal szerint szeptember 29-e óta

azok vannak az USA-ban többségben, akik támogatják az elnök alkotmányos

elmozdítását, ám azokban a fontos államokban, melyeket Trump meglepetésszerűen

elnyert Hillary Clinton elől (az észak-közép államairól van szó, Michigenről, Pennsylvaniáról,

Indianáról, Ohioról, Wisconsinről), a többség nem támogatja vagy határozatlan

az elnök elmozdításával kapcsolatban egy előző heti felmérés szerint.

Amennyiben az eljárás elhúzódik, ezek a számok is változhatnak: Richard Nixon

lemondatását a felmérések szerint az amerikaiak többsége nem támogatta

kezdetben, ám ahogy egyre jobban kiderültek a történtek, egyre többen voltak

amellett, hogy az elnöknek távoznia kell hivatalából. Valószínűleg egy ilyen

forgatókönyvet szeretne elérni Pelosi is. Az ugyanis valószínűtlen, hogy

mindössze egyetlen év alatt mindennel együtt végig tud menni a folyamat,

valószínűbb, hogy ezzel is csak folyamatos nyomsást akar kifejteni az elnökre

és az elnöki hivatalra.

Ennek a nyomásnak már most vannak áldozatai. Bár az alsóházi vizsgálóbizottság elé beidézettek többsége elment tanúvallomást tenni (egyikük, Fiona Hill, aki a Nemzeti Védelmi Tanács oroszügyi elemzője volt, és még a nyáron mondott fel, közel 10 órán keresztül tette meg zárt ajtók mögötti tanúvallomását az üggyel kapcsolatban), páran, így Mike Pence alelnök, Rudy Guilani volt polgármester és Trump ügyvédje, Mick Mulvaney, az elnök kabinetfőnöke és Rick Perry államtitkár ezt nem tették meg: utóbbi inkább lemondott hivataláról, semmint átadjon az üggyel kapcsolatos dokumentumokat. Lemondásának hátterében az is állhat, hogy Trump egy korábbi elejtett megjegyzése szerint Perry volt az, aki meggyőzte őt arról, hogy az ukrán elnökkel folytatott beszélgetésben hozza szóba azt, hogy Biden ellen valamit kezdeni kell.

Az egész botrány ugyanis egy nyári telefonhívással kezdődött. Volodimir Zelenszkij, miután meglepetésre Ukrajna elnökévé választották április 21-én, már nagyon várta az amerikai elnöktől a telefonhívást. Erre a hívásra július 25-én került sor – miután Trump utasította kabinetfőnökét, hogy az tartson vissza egy, a kongresszus által megszavazott ukrajnai katonai segélyt. Az amerikai elnök a nyilvánosságra került leiratok szerint két ügyben is presszionálta Zelenszkijt, hogy kezdjen valamit, a támogatásért cserébe. Az egyik ilyen ügy egy közismert összeesküvés-elmélet, a másik pedig a Joe Biden, illetve fia, Hunter elleni fellépés.

Ahogy azt korábban írtuk, Bidenék ukrajnai szerepvállalása nem volt éppen etikus, ám a törvényességi próbát kiállta. Trump telefonban elhangzó kérései ellenben ezt nem biztos, hogy megtennék, ugyanis egy kongresszus által megszavazott összeg utalását kötötte egy belpolitikai rivális elleni vizsgálat megindításához. Akik ezt a beszélgetést hallották (a szokás az, hogy többen némán benne vannak a vonalban), azok közül többen azonnal jelezték, hogy ez problémás. Minden valószínűség szerint közülük került ki az a személy is, aki névtelen jelentést küldött az igazságügyi minisztériumba – őt a Fehér Házban azóta is gőzerővel keresik, Trump már ott tart, hogy megkérte a médiát, hogy szíveskedjenek felfedni forrásaikat, mert szeretnék a szivárogtatót megtalálni. Azóta kiderült, hogy a telefonos leirat megvágott szövegű, azaz az így is az elnökre nézve terhelő szöveghez képest további terhelő beszélgetés-részletek felbukkanása várható, és az is, hogy a telefonhívást végighallgató Alexander Vindman alezredes jelzésére, miszerint a beszélgetés aggályos, lett az titkosítva, és került a nemzetbiztonsági okokból titkosított anyagok közé, noha semmilyen valós nemzetbiztonsági körülmény erre nem szolgáltatott okot.

Trump, illetve védői szerint a demokraták továbbra sem tudják elfogadni három évvel ezelőtti vereségüket, és azért próbálják mindenáron zaklatni az elnököt, ráadásul ilyenfajta nyomásgyakorlás megszokott a diplomáciában. Ez azonban nem teljesen igaz, mivel a diplomáciában a nyomásgyakorlás és a különböző fajta, mindkét fél számára előnyös megállapodások valóban bevettek, ám itt egy már megszavazott összeg visszatartásáról volt szó (és ne feledjük, az USA-ban a kongresszus egyenrangú az elnöki adminisztrációval).

Tény, hogy a demokraták számára ajándékként érkezett az újabb botrány, amellyel folyamatos támadás alatt tarthatják az elnököt. Rick Perry lemondásán kívül valószínűleg az elnök személyes ügyvédje, Guliani is bajba kerül, neki ugyanis két üzlettársát, a gyanúsan orosz nevű Lev Parnast és Igor Frumant (akik Gulianinak 500 000 dollárt fizettek tanácsadásért) a repülőtéren tartóztatták le október 9-én, amint éppen készültek elhagyni az országot.

Donald Trump idegessége érthető. Sorban hullanak mellőle el emberei, és nem hagynak neki nyugtot a demokraták. Elnöki zaklatásról beszél, elfelejtve, hogy a republikánusok Obama elnöksége idején ugyanúgy vizsgálóbizottságokkal próbálták a várható demokrata elnökjelöltet, Hillary Clintont elcsípni a líbiai amerikai követség elleni támadás kapcsán (a bizottság nem talált semmit), vagy amiatt, mert hivatalos leveleit magánszerveren tárolta (az FBI-vizsgálat szerint a törvényesség alsó határát súrolta a volt külügyminiszter, ám azt nem lépte át).

Donald Trump ugyanis minden erre mutató jel szerint azt hiszi, hogy azzal, hogy elnyerte az elektori kollégiumban a többségi szavazatokat, valóban a világ leghatalmasabb embere lett, ahogy azt az USA elnökére szokás mondani, és elvárja, hogy az amerikai államszervezet neki dolgozzon – noha valójában az elnök az, aki a népért dolgozik az alkotmány szerint, és azok, akiket összefoglaló néven „deep state”-nek szokás nevezni (a karrierdiplomaták, titkosszolgálati ügynökök, bürokraták), akik nem az elnökre, hanem az alkotmányra esküsznek fel, a jelek szerint szintén nem neki dolgoznak, sőt, ellene.