Örvendetes tény, hogy egyre több életrajzi ihletésű film és sorozat kerül fel a filmcsatornák kínálatába, ám legtöbbjük inkább valamilyen bűneset elkövetőjét, avagy elszenvedőjét mutatja be, ritkább az olyan, teljes életutat bemutató történet, mely erkölcsi mondanivalóval, tanulsággal bír. Ez utóbbi történetek is sokrétűek lehetnek, saját felosztásom szerint talán a „tündöklése-bukása” jellegű sztorik bírnak a legtöbb megfontolandó és akár példaként is vehető konklúzióval. Néhány napja nézhető a Netflixen a Tapie, a Csodaember című francia miniszéria, mely a sokak által a 80-as évek Robin Hoodjának tekintett Bernard Tapie-ról szól, akit az elesettek iránti szolidaritása okán hívtak így a 90-es években. Mások – élettörténetük párhuzamosságai miatt – Franciaország Berlusconijaként emlegették az egykori dúsgazdag klub- és médiatulajdonost, megint mások pedig egyszerű szélhámosnak tartották, aki sokakat megvezetve, csalással, megtévesztéssel szedte össze mérhetetlen vagyonát, és el is nyerte jól megérdemelt büntetését élete alkonyán.
Nos, bárki bármit mond róla, abban szinte mindenki egyetért, hogy színes egyéniség volt ez a mindig sármos, jó megjelenésű üzletember, aki elsősorban a futballt szeretőknek lehet ismerős: az Olympique Marseille focicsapat tulajdonosaként Bajnokok Ligáját nyert 1993-ban, ami az akkori olasz és spanyol focihegemónia idején igencsak nagy dobás volt. A hétrészes sorozat a munkásosztály soraiból kitűnő üzleti érzékével és agilis kommunikációjával kiemelkedő Tapie kezdeti bátortalan üzleti vállalkozásaitól a politika gőgös világán keresztül a sportsikerekig, majd azon túl a kapzsiság okozta bukásig kíséri figyelemmel a Csodaember életét.
Az epizódokat fiktív eseményekkel, párbeszédekkel, szereplőkkel (erre természetesen inzert figyelmeztet minden rész előtt) „turbózták fel” az alkotók, vélhetően a könnyebb emészthetőség kedvéért, ami egy icipicit hátrányává vált a cselekményvezetésnek, egyszerűen azért, mert nem tudhatjuk (lévén Tapie azért jóval ismertebb volt Franciaországban, mint azon kívül) mi hiteles történés, és mi kitaláció. E helyen érdemes megjegyezni Tapie özvegyének reakcióját a Netflix filmsorozatára, amely ismét csak felveti a művészi szabadság sokat vitatott kérdését, azaz azt, hogy meddig mehet el az alkotó egy élettörténet bemutatása során, hogy annak során az az életút, és maga a személyiség ne szenvedjen erkölcsi, etikai csorbát. Dominique Tapie, akit a széria során kíméletlen üzletasszonyként ábrázolt a Tristan Séguéla–Olivier Demangel alkotói duó, férje emlékének megsértését rótta fel a streamingszolgáltatónak, és inkább saját könyvének elolvasását ajánlotta azoknak, akik hiteles információkra kíváncsiak kettőjük életéről.
Az első részekben a karakter fejlődését kísérhetjük figyelemmel, míg az utolsókban konkrét ügyeket mutat be a sorozat. Érdekesebbnél érdekesebb szituációkban próbál helytállni a főhős, minden bizonnyal sokunk számára most derül ki Tapie-ról, mennyire vehemens résztvevője volt a francia belpolitikának (a Jean-Marie Le Pennel folytatott legendás vitája, az arra való felkészülés is helyet kapott az epizódok sorában), vagy hogy milyen kapcsolatban állt az Adidasszal, illetve milyen módon szeretett volna Marseille polgármesterévé válni. A nyolcvanas-kilencvenes évek Franciaországa bájos hátteret kölcsönöz Tapie élettörténetének, bepillantást nyerhetünk az ország belpolitikájának már akkor is kínzó problémáiba (ezeket 52 napos minisztersége idején is a tőle megszokott faltörő kos-stílusban próbálta megoldani hősünk), a Marseille Bajnokok Ligája menetelésébe, ami elhozta Tapie számára a kezdő epizód első néhány képkockáján megjelenő baljós eseménysort.
A címszereplőt Lauren Lafitte, az egyik legfoglalkoztatottabb francia színész játssza; megdöbbentő hasonlóság fedezhető fel Tapie és alakítója között, és észrevehető, hogy a többi szereplőnél is elsődleges szempont volt ez a casting során; a Csodaember társát a szépséges Joséphine Japi alakítja. A hét – egyenként 50 perc körüli – epizód nézése romantikus emlékeket ébreszthet bennünk olyan mára Magyarországon már elfeledett fogalmak iránt, mint a szakszervezeti mozgalom vagy a tisztességes piaci verseny, esetleg az egyéni vállalkozások esélyegyenlősége, a magánvagyonból finanszírozott fociklub működése. Pazar jachtot is láthatunk a filmsorozatban, ám a megszerzéséhez vezető rögös út számunkra szokatlan élmény lesz, mi nem ehhez szoktunk e sokat szenvedett 93 ezer négyzetkilométeren.
Tapie, a csodaember. Francia minisorozat. Netflix
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/38. számában jelent meg szeptember 22-én.
