Nyers téglaburkolat, könnyed formák, kreatív funkcionalizmus, természetközeliség. Mindez egyszerre jellemzi Kévés György Kossuth-, Ybl- és Príma díjas építész házait. Az 1935. március 20-án született építész tervezett irodaházat, minisztériumot, csigaház formájú nyaralót a még beépítetlen Mátyás-hegyen, tökházat Esztergomban, de társasházegyütteseket és családi házakat is.
„Egy nemzet tisztessége, becsülete és ítélőképessége az építészetén mérhető le” – Kévés György pályafutása során Ernest Renan szerzetes gondolatához próbált hű maradni. Mindig kritikusan szemlélte a magyar építészetet, amely szerinte 1919-ig tartott, ezt követően a szakma csak kiszolgálója lett az aktuális hatalmaknak, elég csak a Horthy-barokk épületeire, a sztálini időszak szocreáljára vagy a gulyáskommunizmus paneljaira gondolni. A helyzet a rendszerváltáskor sem változott, azóta Kévés szerint a különböző hatalmon lévő pártok megrendelései alakították az építészetet.
Különutas volt már akkor is, amikor a rendszer nem nézte jó szemmel a magánzókat. Noha a diploma megszerzése után az állami tervezőirodában kezdett dolgozni, a hatvanas években valóra váltotta álmát: az egyik első volt, aki magánpraxisban kezdett dolgozni, ahogy abban is úttörőnek számított, hogy a századforduló építészeinek – Lechner, Ybl, Steindl, Hauszmann – mintáját követve munkáinak saját maga volt a kivitelezője is. A budai dombokon vásárolt telkeket, ahova feleségével, Földvári Évával és Kovács András építésszel közösen tervezett társasházakat (mind közül az egyik legfigyelemreméltóbb a Meredek utcai teraszházegyüttes, amelynek nyomán terjedtek el a hasonló kialakítású házak Magyarországon), majd a lakásokat is saját maguk értékesítették. De ő jegyezte a Margit körúton lévő egykori Ganz-irodaháznak, a későbbi Kohó- és Gépipari Minisztériumnak az épületét, amelyet pár évvel ezelőtt lebontottak, ma innen indul a Millenáris Széllkapu Park.
Magántervezői és kivitelezői munkáiért Ybl-díjra is jelölték, de a szocializmusban ez nem volt épp szerencsés döntés, így kompromisszumként az állami irodában kidolgozott könnyűszerkezetes munkáit (amelyeket Kévés-szisztémaként emlegettek a szakmában) is mellé kellett venni, ezeknek köszönhetően kaphatta meg első magánépítészként az elismerést 1973-ban, harmincnyolc éves korában. Kévés építészként is a bartóki modell követője, aki hiszi, a magyar népi építészetből kiindulva kell a modern formákra, funkcionalizmusra és a kreatív struktúrákra rátálalni. Rendszerváltás utáni munkái közül forradalminak számított az 1991–94-es, végül meg nem valósuló budapesti világkiállításra tervezett épülete.
A soproni műemléki környezetben kicsiben valósította meg mindazt, amit aztán az Orczy téren létrehozott. Olyan tíz épületből álló központot álmodott és valósított meg, amely azóta is különálló entitásként létezik a város szövetében. Ráadásul Kévés itt a generálkivitelezői és fővállalkozói szerep mellett a projekt finanszírozásának megszervezését is magára vállalta. Később itt, az Orczy Fórumban építette meg a Kokárda katakombakápolnát, amely az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom emlékét őrzi. „Erős hangként jelenik meg a nemzeti identitás építészeti megnyilvánulásai között, s egyúttal kreatívan járul hozzá a nemzetközi kortárs építészethez is” – írta Kévésről Udo Kultermann építészettörténész.
Hogy mennyire karakteresek Kévés épületei, azt talán a mátyáshegyi csigaház nyaraló szemlélteti a legjobban, amelynek sajnos ma már csak torzója áll. Budapest leghíresebb „maszek” szabója – aki az élmezőnybe tartozó futballistáknak és a müncheni olimpiai aranyérmes vízilabda-válogatottnak is készített ruhákat – rendelte meg az épületet a fiatal Kévéstől. Amerikai mintájú nyaralót szeretett volna, Kévés azonban ragaszkodott a saját tervéhez. Eszelősnek hatott a kerekded forma, de végül sikerült találni egy ácsot, aki elkészítette a zsaluzatot, a barátok pedig segítettek az építkezésben, de volt, hogy a vízilabda-válogatott segédkezett a munkálatokban. Az átadáson ott volt a szabó klientúrája Kárpáti Györgytől kezdve Gyarmati Dezsőn át Bara Margitig, akik az akkor igencsak forradalminak tűnő, felfújható műanyag ülőbútorokon kortyolták a Rémy Martin konyakot.
Kévés György építészeti munkássága mellett több mint két évtizede működteti az Orczy Fórumban a Kévés Stúdió Galériát, ahol építészeti, de ahhoz szorosan kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat is bemutatnak, bár a koronavírus-járvány miatt erre az utóbbi időben nem volt lehetőség, de Kévés György így sem pihent. Könyvben tekinti át magán- és szakmai életútját egészen 2020-ig. Az Építészet, kapitalizmusból a kommunizmusba és vissza című kötet forgalomban ugyan nem kapható, de az interneten mindenki számára elérhető.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/12. számában jelent meg március 19-én.
