Florida állam 2012-ben megbízta a Dél-floridai Egyetem kutatóit, hogy végezzenek feltárásokat az egy évvel korábban bezárt Dozier School for Boys néven ismert javító-nevelő intézet területén. A vizsgálat során egy 111 éven át a hatóságok szeme előtt működő rendszer bestiális módszerének nyomai kerültek napvilágra.
Az 1900-ban alapított intézet parkjából meggyilkolt és jeltelen sírokba elkapart fiatal afroamerikai fiúk maradványaira bukkantak. Az éveken át tartó kutatás eredményeként összeállt a kép, bár a Dozier-intézetről már a XX. század elején közismert volt, hogy a nevelők verbálisan, fizikailag és szexuálisan bántalmazzák a gondjaikra bízott fiúkat, a korrupt rendszernek – az iskola nyújtotta különféle szolgáltatásokat a környék összes tiszteletben álló prominense igénybe vette – köszönhetően egyetlen vizsgálat sem talált nagyobb szabálytalanságokat.
Az áldozatok családjától és a túlélőktől Florida hivatalosan is bocsánatot kért. Colson Whitehead, a kortárs amerikai irodalom egyik legismertebb figurája ugyanezt tette azzal, hogy könyvbe foglalta a megkínzott és megölt fiúk történetét. A Nickel-fiúk a szöveg szintjén folytatja azt a munkát, amit az antropológusok és régészek elkezdtek, és talán egy kicsivel tovább is megy a kutatóknál, amikor a fikcióban igyekszik megragadni az igazságot.
Miután Colson Whitehead 2016-ban megírta a Nemzeti Könyvdíjjal kitüntetett, azóta (Gy. Horváth László fordításában) magyarul is olvasható A föld alatti vasút című regényét, elhatározta, hogy egy darabig nem foglalkozik súlyos témákkal. A könyv a szökött rabszolgákat az életveszélyes déli környezetből kimentő szervezet működésén keresztül az afroamerikaik szenvedéstörténetét és a rasszizmus társadalmi hagyományait mutatta be, racionális és irracionális válaszokat keresett a megmagyarázhatatlan embertelenségre.
Az író számításait a könnyed témákról azonban keresztülhúzta a valóság, ahogy egy interjúban elárulta, Donald Trump elnökké választását követően úgy érezte, muszáj írnia a fajgyűlölet és a kegyetlenség amerikai történelmének egy újabb fejezetéről, a Dozierintézetről.
Ez a szándék pontosan nyomon követhető a regényben, amely, A föld alatti vasúttal ellentétben, téziseit néha a történettől elszakadva, nyers kommentár formájában tárja az olvasó elé. Ez egészen addig zavaró lehet, amíg rádöbbenünk, hogy Whitehead ezúttal valójában nem is regényt írt, hanem egy fikciós elemeket tartalmazó esszét. Vagy még inkább egy kiáltványt az intézményesített gyűlölet ellen. Amely azonban – és ez teszi különlegessé a helyzetet – nem a szerző, hanem főhőseinek kiáltványa, vagyis végső soron a kínzással és gyilkossággal elnémított áldozatoké, akik bő évszázadnyi hallgatás után A Nickel-fiúkban hangot kapnak.
Elwood Curtis a floridai Tallahassee feketék lakta városrészének ifjú reménysége, szülei magára hagyták, de nagyanyja szigorú elveinek köszönhetően a fi ú megállíthatatlanul halad a kitörés felé. Az 1960-as években azonban egy fekete fiú esetében, legyen bármilyen sokra hivatott, elegendő volt egyetlen félreértés, hogy a rendszer gondolkodás nélkül kettétörje az életét. Elwood önhibáján kívül bekerül a történetben Nickel néven futó intézetbe, ahol hamarosan megismerkedik a gyermekek fejlődéséért dolgozó tanárok sajátos nevelési elveivel. Bármilyen rettenetes is a rendszer, a fiú mindvégig Martin Luther King szavaiba kapaszkodik: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.”
Idővel azonban Elwood és vele együtt az olvasó is megérti, ezt a filozófiát óhatatlanul is felül kell írnia egy sokkal praktikusabb szemléletnek. Ekkor lép elő Turner, a fiú egyetlen valódi barátja, aki cinizmusával és rezignáltsága ellenére is folyamatos kételyeivel nem a már-már szakrális szeretetet, hanem a túlélést képviseli. Kettejük élete egy ponton szükségszerűen és visszafordíthatatlanul egybefonódik.
Whitehead alkotása az embertelenség megrázó dokumentuma, amelyet a prológusig tartogatott (mindvégig lebegtetett) fordulat avat igazi klasszikussá.
Colson Whitehead: A Nickel-fiúk. Ford.: Pék Zoltán. 21. század Kiadó, 2019. 3990 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg november 29-én.
A Könyvesház rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! Ha pedig a tudományos cikkeinket keresi, azokat itt találja!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!
