1922. november 4-én az egyiptomi Királyok völgyében a brit Howard Carter régész megtalált egy több mint háromezer évig rejtve maradt temetkezési helyet. Tutanhamon sírkamrájának felfedezése máig a régészettörténet legnagyobb szenzációjának számít.
A megtört fáraó
Tutanhamon 8–9 éves korában, Kr. e. 1333 körül foglalta el Egyiptom trónját Ehnaton után – kezdetben Tutanhaton néven. Szűk egy évtizedig állt az egyiptomi birodalom élén, halálakor 18 éves lehetett. Bár a köztudatban szinte isteni kép él Tutanhamonról, a valóságban megtört ember volt. Számtalan fejlődési rendellenességtől szenvedett: farkastorka és dongalába mellett epilepszia is gyötörte. Halálának oka még ma is kérdéses, egyiptológusok a legkülönbözőbb betegségeket tulajdonították már a fáraónak az agytumortól a trópusi malárián át egészen a tuberkulózisig.
1968-ban Ronald Harrison anatómiaprofesszor röntgenfelvételeket készített Tutanhamon koponyájáról, amely azt derítette ki, hogy a fáraó súlyos koponyasérüléseket szenvedett. Ő úgy vélte, gyilkosság áldozata lehetett, de vannak, akik úgy gondolják, víziló öklelte fel, esetleg harciszekér- vagy lovasbalesetben halt meg. Harrison elméletét 2005-ben Záhi Havvász egyiptológus cáfolta meg: az általa vezetett háromdimenziós röntgenvizsgálatok során az derült ki, hogy a fiatalon elhunyt fáraó mégsem halt erőszakos halált. A felvételek egyértelművé tették, hogy koponyája a halál beállta után, feltehetően a mumifikálás során sérült meg. Tutanhamon származásával kapcsolatban is sok a kétség. A legújabb fejlemény, hogy egy francia genetikus új bizonyítékok nyomán azt állította: Tutanhamon anyja mégis Nofertiti lehetett.
A múzeumi rajzolóból lett sztárrégész
Howard Carter Lord Carnarvon brit arisztokrata anyagi támogatásával öt éven keresztül kutatta az akkor még jelentéktelenként számon tartott uralkodó, Tutanhamon sírját. A II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírjai között húzódó munkástelepülésen, az újbirodalmi fáraók temetkezési helyén, a Luxor közelében fekvő Királyok Völgyében ástak, de hiába. Carter végső elkeseredésében – mivel Lord Carnarvon nem akarta tovább támogatni a feltárásokat – 1922-ben VI. Ramszesz sírja környékén kezdett nagyobb vizsgálatba.
A XX. dinasztia korabeli vályog munkáskunyhók lebontását követően, november 4-én itt találtak rá egy tizenhat fokból álló lépcsőre, amely egy bevakolt ajtóhoz vezetett, másnap ugyanitt fedezték fel Nebherepure – Tutanhamon koronázási neve – fáraó sírjának érintetlen bejáratát. Carter november 26-án kezdte meg Lord Carnarvon és annak lánya jelenlétében a 3300 éven át rejtve maradt kamra feltárását, ahol az ősi Egyiptom leggazdagabb kincsleletére bukkantak, ez volt ugyanis az egyetlen olyan ismert fáraósír, amelyet nem fosztottak ki. Az ötezer darabból álló műtárgyegyüttes Egyiptomban maradt, ma is a Kairói Múzeumban látható. Bár Carterből a média sztárt faragott, a régészeti szakma hivatalosan nem tüntette ki felfedezéséért. Hatvannégy éves korában, 1939. március 2-án halt meg rákbetegségben.
Az egyiptomi-brit viszony
A brit kormány 1875-ben kivásárolta Egyiptom részét a Szuezi-csatorna Társaságból, ezzel az Egyesült Királyság kisebbségi tulajdonossá vált a világkereskedelem egyik legfontosabb átkelőhelyét felügyelő vállalkozásban. Nem érték be ennyivel, az átjárót hét év múlva már egészében a Brit Birodalom ellenőrizte, mivel a gazdaságilag és politikailag instabil környezet nem kedvezett volna az üzletnek, a csatorna övezetét, Egyiptomot (és később a Sínai-félszigetet) is ellenőrzésük alá vonták. Hivatalosan továbbra is az Oszmán Birodalom része volt, de facto azonban a britek irányítottak. Ideiglenesnek nevezett megszállásuk negyven évig, 1922-ig tartott, a korona befolyása azonban további három évtizedig határozta meg az ország működését. A nagyhatalmak kedvükre fosztották ki Egyiptom kulturális örökségét az elmúlt évszázadokban, a hieroglifák megfejtésében kulcsszerepet játszó rosette-i kő a londoni British Museumba került, Nofertiti szobra pedig a berlini Egyiptom Múzeumban látható a mai napig. Egyiptomi régészek és a kormány számos kísérletet tett már rá, hogy visszaszerezzék a felbecsülhetetlen értékű kincseket, ám eddig nem jártak sikerrel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg november 4-én.
